Egy század legendái [antikvár]

Részlet a könyvből:DÉDAPÁK Egy század legendái... A címet szabadon vettem Hugó Viktor után (La Légende des siécles). Nem lírikus-epikai ciklus, még csak nem is regény. Csak néhány kis epizód száz esztendőből, magyar névtelenek életéből. Egyetlen család sorsából. Dédapák, nagyapák, apák és fiúk keserves sorsa, négy nemzedéké. Nem köznapok realitásai, csak éppen a forduló napok. Az egészen köznapit letakarta a hant. Egyszer vagy másszor mindegyik magyar megélte ugyanezt. Mindannyian jót akartak. Hogy nem vált be, nem egészen az ő bűnük. Mindig egész fajtájuké, mely szeret ábrándozni. Mindig a nagyvilágé, mely igazságtalanul hengerel. Hát kezdjük ... A dédapák hárman voltak: Lázár László, osztrák hadnagy; Lázár Henrik, osztrák kadét; Lázár András, a gazda, akit csak az a híres március tett katonává. Nem testvérek, csak egyazon vérség, szegről-végről, valamelyik szépapáról, ükanyáról. A családfa nem érdekel. Valami avult okmánytárban vagy vidéki parókián kellene megnézni, de ez nagyon poros és meddő munka, - mert hiszen minden ember önmagánál kezdődik. Az angol mondja: aki nagyon büszke eleire, hasonlít a burgonyához. Ami jó, a föld alatt van. Hát kezdjük!...