El Hakim I-II. [antikvár]

Részlet: Ennek a szokatlan vallomást tartalmazó könyvnek a szerzője egy híres sebész volt. Azt mondom - volt, mert már nincs többé. Egy súlyos betegség, amelyet évekig tartó angliai működése után hozott haza magával Egyiptomba, időnek előtte vitte a föld alá. Kis fehér házban lakott, amely fákkal és virágokkal beültetett kerttől körülvéve, a sivatag szélén állott. Hogy a valóságos nevét el ne áruljam, a házat Ain Quamar-nak fogom nevezni. Szomszédja voltam és már évek óta laktam tőle alig kőhajításnyira, amikor végre véletlenül egyszer a kerti fal mögött megpillantottam. Magas lovon ültem és ennélfogva módomban állt szerénytelen pillantással átnézni a fal fölött, ö maga nyugágyon feküdt és a térdére támasztott nagy blokkra írt valamit. Engem az arckifejezése ragadott meg. Ez az arc fiatalosnak hatott, de már rajta volt a pusztulás bélyege és valami aranyló sápadtság borította be. Háromszor lovagoltam el a fal mellett és mindannyiszor hasonló helyzetben láttam ezt az idegen férfit. Negyedik alkalommal felálltam a kengyelben és hangos kiáltással üdvözöltem. Pápaszemén keresztül felpillantott rám. «Kérem, kerüljön beljebb, barátságos vándor !» - mondta s komoly arcát olyan vidámra derítette egy meleg mosoly, hogy ez rögtön mély benyomást tett rám.