Erdélyi prikulicsok [antikvár]

Részlet a könyvből: "Más körülmények között egyszerűen csak kirándulásnak neveztem volna, ám most, ezeréves államiságunk évfordulóján erdélyi kiruccanásomat kissé tréfásan, de azért némi benső komolysággal Honfoglalási Emléktúrának neveztem el. Erdély visszajár - mondtam. Ha másként nem is, ábrándjaimban, s szép emlékezetemben mindenképp. Ábrándos voltam és önfeledt. Mint napjaink farmernadrágos Szindbádja, ki egy budai sörkert előtt hintajába száll, úgy ültem be a Ladába, s utasítottam a kocsist: hajts kelet felé, fuss elébe a pirkadatnak, tamáskodó szemeimmel akarom látni a világ e szegletének mosolyát. A motor felzúgott, a kocsis pántlikás ostorával a lovak közé csapott, s a száguldó iram, a múló évek s a könnyű bor hajósunkat álomra csalták. Rossz álomra számtalan oka lehet az embernek. Nem csak a nehéz étek, a nehezen emészthető közállapotok is a lidércfények bolygó tüzével rémisztgetnek. Az érmelléki lápvidéken látni ilyent, a hajdani rejtekadó nádasok helyén, amit már feltöltött az idő szennyes hordaléka. Tőzeges, süppedő ingovány, akár a honi valóság."