Esernyők a Kossuth téren [antikvár]

Részlet: "Előszó Esett-e az eső 1989. október 23-án? Éveken át úgy emlékeztem, hogy amikor a korábbi moszkvai nagykövet, Szűrös Mátyás, akiben egykor sokan rémülettel látták Kádár János Moszkvában kijelölt utódját, a semmit sem értők szerencsétlen arckifejezésével kilépett a Parlament Kossuth téri erkélyére, hogy kikiáltsa a harmadik köztársaságot, csendesen esett az eső. Esernyőink alól figyeltük, mi történik, reményekkel telve, mit sem sejtve a jövőről. A magyarországi rendszerváltás óta eltelt időszak, és főképp annak utolsó tíz éve mintha fényes bizonyítéka volna a tételnek, hogy a politika működését háborús gyakorlatként érdemes értelmezni. E gyakorlatot ezek szerint a hatalom megszerzésének, megőrzésének és alkalmazásának vágya tartja életben, ami szükségszerűen lealjasít, gonosszá és cinikussá tesz, az elmét azonban bizonyos értelemben kiélesíti. A politika dominanciaharc és semmi más. Annak, aki az ilyen harcokban részt vesz, butaság olyasmit a szemére vetni, ami a politika így felfogott lényegéből fakad. Például azt, hogy manipulál, visszaél az erejével, megoszt, képtelen az önkorlátozásra. Ez olyan, mintha az erdő számon akarná kérni a farkason, hogy gyilkol." 5