Fanni hagyományai [antikvár]

KÁRMÁN JÓZSEF Minél műveltebb valamelyik nép, annál boldogabb. A tudatlanság, a nyomor és az erkölcstelenség szülőanyja. Kármán József élete magános csúcs, amelynek tetejét nem érte még el a kutató kíváncsi tekintete. Rövid élete ma is a kutatás előterében áll. Huszonhat évet élt, korán távozott, mint Csokonai, Dayka, Ányos, Szentjóbi Szabó László, Reviczky, Komjáthy, Petőfi. Irodalmi munkássága jóformán egy-két évig gyümölcsözött a magyar irodalom számára. Fellépése nemcsak azért jelentős, mert az első magyar világfájdalmas beszélyt, a „Fanni hagyományai"-t megírta, hanem azért is, mert hite szerint a nemzetet a nemzeti irodalom által kell a műveltség és a jólét polcára emelni. Ezidőben, tehát a 18. század végén, a magyar irodalom újjászületése körül, két kiváló ember munkálkodott: Kazinczy és Kármán. Kazinczy egész könyvtárra valót irt, Kármán alig néhány művet. Mégis egymás mellé helyezte őket az irodalomtörténet. Mindkettő egyet akart, új magyar nemzeti műveltséget, de mindegyik más módszerrel. Kazinczy a külföldi remekművek átültetésében látta a gazdagítás elengedhetetlen feltételeit. Kármán a nemzeti irodalom ápolása mellett tört pálcát. Kazinczy a művelt nemzetek kincseivel akarta a nemzetet elárasztani. Kármán a magyar talajból, a magyar akaratból fakasztott irodalommal kívánta a nemzeti irodalom céljait szolgálni. A magyar - mondotta - a véghetetlen pusztán egészségesebb ítélettel rendelkezik, mint az idegen kevély városaiban. Kármán ismerte a nemzet hibáit, azokat bátran megmutatta.