Fekete vőlegények I-III. [antikvár]

Részlet a könyvből: A Körös nagy legény volt a tavaszon. Megszítta jól a horpaszát s ettől ugy nekibokrosodott, hogy nem birt a táncos kedvével. Lent Körösszeg alatt akkorát talált ölelni a kövér bihari földből, hogy utóbb nem maradt miből ágyat vessen rá magának. Most aztán szégyenkezve sullogta körül a közepén kényeskedő csalitost. A sziget megtaposott partján zömök legényke állingál, kötésig mezitelenül. Csupa váll és izom fattyu, amolyan tizenhatesztendős forma. Bár a feketén pelyhedző álla, hamvazkodó bajusza, teli bölénynyaka többnek mutatja. Csattanó barnapiros orcáját vállig lebukó, hullámos fekete haj övezi, mint valami fiatal sarju-erdő. Vállán kőnehezékes pöndör-háló lingál. villogó sötét-acél fényü szeme kémlelőn fut végig a viz tükré. Majd az élesen hajló sas-orra megtágul, mellének öblös boltozatát fölhintálják oszlop karjai. Sarkon fordul és a megsodoritott háló kerekké szétterülve csap le a Körös zöld tükrén. Hogy idők multán a nap jócskán fölhágott, füttyent a fiu. Négy magakoru legényke buvik elő a sásból. Lágyékig mezitelenek ezek is, csak darabosabbak. Az izmaik nem olyan finoman tagolta. A lábuk esetlenebb, bütykös, akár a körtehajigáló...