Gustave Flaubert művei I. (töredék) [antikvár]

1 A színhely Thebaisz, egy hegytetőn félhold alakban kanyaiodó kis terasz, melyet hatalmas sziklák vesznek körül. A hátteret a Remete kunyhója foglalja el. Sárból és nádból készült, teteje lapos, ajtaja nincs. Odabent vizeskorsót és fekete kenyeret látni. Középen egy fatuskón vaskos könyv hever. A földön mindenfelé gyékényszálak, két vagy három gyékény- fonat, egy kosár, egy kés. A kunyhótól tízlépésnyire a földbe ásva magas kereszt áll, a terasz túlsó végén öreg, görbe pálmafa hajlik a mélység fölé, a hegyoldal ugyanis függőlegesen zuhan le, és a sziklafal tövében a Nílus kis öblöt képez. A kilátást jobbról és balról sziklák gyűrűje zárja le. De a sivatag felől, mintha egymásra következő vízpartok volnának, hatalmas, párhuzamos, hamuszürke hullámvonulatok nyúlnak el egymás mögött s egyben egymás fölé emelkedve; a homoksivatagon túl, egészen messze, a Líbiai-hegység alkot krétafehér falat, melyet violaszínű pára fed. Szemközt éppen lenyugszik a nap. Észak felé gyöngyszürke az ég, odafent azonban, mint valami óriási sörény fodrai, bíborszínű felhők húzódnak a kék boltozaton. A lángoló sávok megbarnulnak, az azúrkék gyöngyházszínűre sápad. A bozót, a kavicsok, a föld egyszerre keménynek tűnik, mintha bronzból volna. A levegőben pedig finom aranypor lebeg belevegyülve az alkonyi ragyogásba. SZENT ANTAL, akinek hosszú szakálla és haja van, és kecskebőr tunikát visel, keresztbe tett lábbal ül, és gyékényt fon. Mikor a napkorong lebukik, nagyot sóhajt, s a láthatárt bámulja. 7