Hadak útján [antikvár]

Részlet:"LEVÉL TOMKA PÉTERNEKKedves Péter!Alig tudom elhinni, hogy már tíz éve annak, amikor a ménfőcsanaki ásatáson egy üveg francia konyak kíséretében köszöntötte a szombathelyi különítmény" fél évszázados évfordulódat! Annak pedig ugyancsak idén szeptemberben lesz egy évtizede, hogy Szentesen, első konferenciánkon összegyűltünk, mi az akkor még jóval fiatalabb népvándorláskor-kutatók. Te pedig, mint örökké fiatal Elnök megkezdted ma már úgy látszik végeláthatatlan és örökös funkciód gyakorlását.Annak idején, azon a májusi reggelen a tengelici kastély parkjában, ahol későbbi összejöveteleink első gondolata hármunkban megszületett, nem okozott nagy fejtörést, hogy kit is válasszunk tudása, tekintélye, közvetlensége és nem utolsó sorban jó kedélye (erényeid további felsorolásától itt eltekintek) alapján elnökünknek. Amint az várható is volt, nem vállaltál egyszerű feladatot magadra. Hiszen nem könnyen barátkozott meg szakmánk idősebb generációja azzal a ténnyel, hogy akad néhány többé-kevésbé pályakezdő, akik szeretnének évenként egyszer, pár napra, félig-meddig kötetlen formában, egymás nem is mindig régészeti eredményeivel megismerkedni, tanulni és tanítani, eszmét cserélni, vagy csak egyszerűen lazítani, játszani és kirándulni, de mindenek előtt jó hangulatban és barátságban együtt lenni, távol minden szakmai irigységtől és féltékenységtől."