Három kisregény [antikvár]

Az autóbusz horkantott, és fogait csikorgatta. Tóni visszahúzta lábát a járdára, szokott udvariasságával könnyedén meghajolt: - Bocsánat, uram Az autóbusz morogva és fejcsóválva ment tovább, bár lehet, hogy kissé megenyhült. - Méjgesz a fajmotojosz - mondta Pötty, és jobban belekapaszkodott Tóni karjába. Nem akarta, hogy bátyja észrevegye megriadását, ezért könnyedén hozzátette: - Pukkadjon meg a fajmotojosz. Vigyázzon magája. - Azért nem árt, ha mi is vigyázunk magunkra - ismerte el Tóni. - A fékek nem mindig megbízhatók, és a sofőr különben sem szereti, ha csúszik a gumi. Nagyon kopik. - Nagyon kopik - ismételte meg Pötty. Örült, hogy Tóni a mellékutca felé húzza, nem kedvelte a zajos forgalmat. - A sofőj sem szejeti. - Ideje volna már abbahagynod ezt a selypítést, Pötty - mondta Tóni, és megállt az élelmiszerbolt kirakatánál. -Maholnap hároméves leszel, mégsem selypíthetsz örökké. - Mikoj lesz maholnap? - Pötty már nagyon szeretett volna hároméves lenni, mert úgy tudta, akkor nagyfiú lesz. - Nemsokára. Lődörögve mentek tovább. Egy kapuhoz értek, amelynek