Hol vannak a Kárpátok? [antikvár]

Erdélyi látomás Kós Károly Erdély című könyvében foglalta össze azt a szociogiáfiai képződményt, amely a Kárpátország keleti felében egy évezred alatt alakult egységessé. Tulajdonképpen Erdélyország és (Partium összeolvadásával, a valahai fejedelemség különválásával nemzetközi szerződések által utóbb szentesítődött is ez a különös lét a történelem során. Innen, a fővárosból tekintve, azt mondjuk: Erdély. És ez nemcsak földrajzi, néprajzi leírhatóságot jelent, de érzelmi vonzódást is, az összekapcsoltság egy sajátos érzületét. Az a föld, amelyet a kolozsmonostori egyezmény szinte alkotmánnyal látott el, és amelyet az 1568 évi tordai országgyűlés szellemileg is megrajzolt, Európában akkor egyetlen demokráciaként a vallásszabadság kinyilvánításával létrehozott - az évszázadok folyamán sajátos népességi és néprajzi egységgé alakult. Az erdélyi emlékiratírók által bemutatott, és a 18. századra véglegessé formált szellemi egység az itt lakó emberek közös hazájává válhatott. Ha így nézem, közeli számlázásunk jogán is beszélhetek az immár közöttünk meghonosodott prózaíró mezőségi fiúról, Juhos-Kiss Jánosról. Ő Szék szülötte, és lelkében ma is mindig ide hazajáró íróként ismert köreinkben. Onnan költöztek be Szamosújvárra, ott is érettségizett. Jómagam magyarörményként Szamosújvár környékét tudom őseim erdélyi földjének. (A bölcs I. Apafi Mihály fejedelem háborúk folyamán elnéptelenedett és gazdaságilag kifosztott, tönkretett Erdély felvirágoztatására hívta be az örményeket.) 1700-tól betelepülő örmény közösség Verzerescul Oxendius vezetésével körzővel - vonalzóval felépítette a várost, Szamosújvárat.