Hol volt, hol nem volt... [antikvár]

rt Előszó Kisgyermekként John Marsh gyakran figyelte, ahogyan az édesanyja készülődik, mielőtt szórakozni indult volna. Álldogált a pipereasztal mellett, és nézte, ahogy az asszony felemeli a rúzst, majd lendületesen visszateszi, azután a szeme sarkából szemügyre veszi magát a tükörben, mintha csak önmagával flörtölne. Az anyja arcszínét kissé mesterkéltté tette a pirosító, majd a szempillafesték apró fésűje mélyfeketére festette szőke szempilláit. Az utolsó mozzanat mindig az volt, hogy kivette a haj csavarókat, megigazgatta a hullámos fürtjeit, majd erős illatú lakkot permetezett rá, amelyről a kisfiúnak mindig a szegfű és a narancs fűszeres aromája jutott az eszébe. A nő ezután a fia felé fordult, és megkérdezte: - Na hogy nézek ki? - John sosem tudta, mit feleljen, mert ilyenkor azt érezte, az asszony annyira máshogy fest. Bár végig ott állt mellette, és minden mozdulatát figyelte készülődés közben, mégsem volt biztos abban, hogy ez a kisminkelt nő valóban az ő anyja, és ettől félelem és zavar fogta el. Ennek ellenére mindig mosolyogva válaszolta: - Szép vagy! Hatéves koráig az anyja egy másik államban élt egy olyan férfival, aki nem szerette a gyerekeket, ezért John ritkán találkozott vele. Amikor eljött, mindig egy közeli olcsó hotelben szállt meg, ahol együtt vacsorázott a fiával. Közben rágyújtott egy cigarettára, és gyakran lopva az órájára sandított.