Holdvilág/A kis Roque-lány [antikvár]

Részlet az első műből: Marignan abbéhoz illett ez a harcias emlékezetű név. Magas, sovány, fanatikus pap volt, exaltált, de egyeneslelkű. Hite sziklaszilárd volt, minden ingadozás nélkül való. Azt képzelte magáról, hogy igazán ismeri Istent, az ő útjait, akaratát és szándékait. Mikor parókiája kertjének sétányán nagy léptekkel fel és alá járkált, néha egy kérdés villant meg agyában: - Miért tette ezt Isten? És ekkor, magát gondolatban Isten helyébe képzelve, kitartóan kereste a feleletet, amelyet legtöbbször meg is talált. Nem az az ember volt, aki az ájtatos alázatosság lendületében azt mondta: - Uram, a te útjaid kifürkészhetetlenek. Hanem így szólt: - Isten szolgája vagyok, ismernem kell tettének rugóit, amelyeket ki kell kutatnom, ha nem ismerek. Szerinte a természetben mindent megdönthetetlen, csodálatos logika mozgatott. A „Miért" és „Hogyan" egyensúlyban tartották egymást. A hajnal azért volt, hogy vidámmá varázsolja az ébredést, a nappal, hogy megérlelje a gabonát, az eső, hogy megöntözze azt, az este arra való volt, hogy álomba ringasson, a sötét éjszaka pedig, hogy aludjunk...