Jess [antikvár]

Részlet a könyvből: Rettentően forró nap volt Transvaalban, pedig ott ugyancsak vannak forró napok őszkor is, jóllehet a nyár kiadta mérgét - vannak főképp olyankor, mikor egy-két hétig nem volt égiháború és felhőszakadás, ami elvétve szintén megesek arrafelé. Még a dúsnedvű kék liliom - a virágházainkban ismert agapanthus rokona - is lecsüggesztette hosszú trombitaformájú virágát, mintha elbágyadt volna és búnak eresztené fejét az égetően forró szélben, mely órák óta húzott át fölötte oly hévvel, mintha tűzhányó bocsátotta volna ki torkából. Vöröses finom por lepte el vastagon a pázsitot is, hol a széles országút gyenge kanyarulattal símult bele a mezőségbe, mellékösvényeket bocsátva szét, melyek aztán újra egyesültek, mint az erek egy nő karján. De a forró szél most elült, mint napnyugtakor mindig. És nem maradt meg belőle más, mint itt-ott egy-egy kis forgószél, mely hirtelen kerekedett fel az úton és gyors fordulataival néha ötven lábnál is magasabb poroszlopot rántott fel magával a levegőbe, ahol az egy darabig még megállt, aztán lassankint szétomlott s a por visszaszállt a földre.