Kerek Ferkó [antikvár]

Részlet a könyvből: Felháborítja az embert, ha idegenek jelennek meg a városban, és tíz perc után pontos és határozott ítéletük van rólunk. Pláne, ha nem kedvező! Miért jöttek ide? Ki hívta őket? Az egyik sarokban három úr üldögél, akikre már még a falak is haragosan néznek, annyit szidják a várost. - Pfuj - fejezi be az első úr a beszédét, üres likőröspoharat forgatva. - Por. Piszok! Bűz! Az egész város sima, mint a temető. Ez egy halott hely. Egészen ki van kapcsolva az élet evoluciójából. - Parasztok - tette hozzá a másik úr, s felhajtotta kis feketéje salakját -, mindenki paraszt, még a bíróságiak, a tanárok, az orvosok is. Hisz a polgármesterük is egy közönséges paraszt. - Semmi üzlet - legyintett egyszerűen a harmadik úr, s megkopogtatta kriglijével az asztalt. A falakról lógó tapétafoszlányok szinte nevetve lobogtak meg a cúgban. A plafon tajtékbarna volt a régi füsttől, s körül embermagasságban fényes barna réteg borította a falakat, mert itt falhoz szokás támaszkodni, kivált egy-egy heves kártyakompánia körül, mikor az adóellenőr két-három korona veszteséggel áll fel! A székek fölött pedig nagy kerek foltok voltak a falon. Kövér civis koponyák szoktak odadörgölőzni a hátradöntött székek fölött, jóízű beszélgetés közben. S az egész helyiség telítve van a leböcsmölt kúnváros kövér karakterével. A levegőn érzik, hogy túletetett, túlitatott, mégis józan és éhes temperamentumú nép szokott itt a maga módján mulatni.