Két élő, egy halott [antikvár]

Részlet: Egy pénteki napon, este fél nyolckor olyasvalami történt, ami az egész várost megrendítette és irtózattal töltötte el. Valami egész meglepő, hallatlan és elvetemült dolog: két fegyveres bandita, amerikai mintára kifosztotta a városi postahivatalt. Az első hírek szerint két embert megöltek. Ez azonban túlzás volt, mert az egyiknek csak a fejét törték be. A másik viszont meghalt. Összesen hárman voltak a hivatalban: Berger, Lüdersen és Quisthus. Mindhárman harmincöt és negyven év közötti férfiak. Lüdersen, az egyedüli nőtlen, két évvel fiatalabb volt, mint Berger. A rablótámadás kevéssel a zárás után történt. Az altisztek a továbbítandó postával éppen elindultak a pályaudvarra. Amikor tehát a támadás bekövetkezett, már csak a három pénzkezelő hivatalnok volt az épületben. Lüdersen az összegyűlt pénzt zárta volna be a pénzszekrénybe. Quisthus a maga kazettájával éppen egy másik helyiségbe ment át, Berger pedig a szomszéd szobában ült és számolta a postautalványokat. Hármuk közül az ő pénzkészlete volt a legnagyobb; jó hétezer korona lehetett. A másik két kazettában körülbelül hétszáz és négyszáz korona volt, beleszámítva a levélbélyegeket is. Az egész támadás gyors és brutális lerohanás volt. Az egyetlen, aki elmondhatta volna, hogy miként kezdődött, Quisthus volt, mert ő volta a legközelebb a hátsó ajtóhoz. De hát éppen ő halt meg. Alkalmasint ellentámadással próbálkozott. Rögtön leütötték. A következő, aki a merénylőkkel szembetalálta magát, Lüdersen volt. Éppen a szekrényajtót zárta volna be, mikor a szomszédos helyiségben lármát hallott. Kezében a kulccsal kiszaladt, hogy