Lancelot és egyéb történetek [antikvár]

Részlet a könyvből: Lancelot Este tíz óra volt, és Lancelot - nemzetségének utolsó sarja - rendes sétaútjára indult palotájának termeiben. Már három esztendő óta tett így Lancelot, napjában háromszor, délben, ha felkelt, alkonyatkor és az éjszakának kezdő óráiban. Ilyenkor végigjárta a palotát, a melyben egyedül hagyta őt családja. (A többi Szentszerelmy gróf és Szentszerelmy grófnő már mind a kriptában lakott.) Lancelot az utolsó három esztendőben ki nem mozdult a palotából. De mert életunalmának és életfáradalmának ellenére is nyugtalan ember volt, mozgásra vágyott. És ezért napjában háromszor andalgó vagy siető léptekkel végigjárta a palotának fekete és fehér márványból való csarnokait, a jászpiszos termet, a nagy fehér szálát, a melyikben István nádor tánczolt valamikor és a melyikben most már esztendők óta nem sírt a muzsika és nem kopogott az aranyos tánczczipellő, az ősök csarnokát, a hol a falakról régi bársonyos mentékben vagy fehér tábornoki köpenyekben néztek le, hol szigorúan, hol mélabúval a férfi ősök, és aranyos csipkekötők alól, hol szelíden, hol álmodozóan a női ősök, az ó-bortól illatos pincéket és a padlást, a hol a fütyülő szél fodra minduntalan megtört a régi írásokkal teli nehéz pántos ládákon...