Megfelelt a napnak [antikvár]

A Mátyás király halálát megelőző csodákról sokáig beszéltek. 1490. január elején megdördült az ég, hatalmas fellegek torlódtak fel, és esni kezdett az eső. A Duna szokatlanul megáradt, falvakat és városokat öntött el. Az árból elsodort marhák fájdalmas bőgése hallatszott. A veteránok közül néhányan, midőn Bécs felé kísérték a királyt, Komáromnál megfigyelték, amint a kaputorony ormán rakott fészekből négy gólya igyekszik kizavarni az ötödiket, miközben egymással is marakodnak. Hóvirágok ütötték fel a fejüket. Rigók, pacsirták soha nem hallott dallamokkal hívták szerelemre párjukat a magas ágak közt. Hamis tavasz köszöntött az országra. A simogató melegben kifakadtak a rügyek, virágba borultak a gyümölcsösök, a szőlősorok. A március eleji kemény fagy hirtelen véget vetett a kibontakozásnak és a gazdák reményeinek. Virágvasárnap a Budán tartott oroszlánok valamennyien szűkölni kezdtek. A városban egyetlen hollót sem lehetett látni. Székesfehérvárott viszont, a magyar királyok temetkezési helyén hatalmas tömegben gyűltek össze a Corvin család címermadarai. Mátyás király virágvasárnap új, arannyal-ezüsttel átszőtt ruhát öltött. Gyaloghintón a piactéren felállított bíbor díszsátrához vitette magát, melyben gazdag oltárt helyeztetett el. A pápai legátus, a többi követ és a tanácsurak kísérték. Köztük Nagylucsei Orbán kincstartó, akit Bécsbe kéretett a beszedett adóval, mert az ünnep után Sziléziába készült. A szertartások hat órán át tartottak. A király elgyengült és megfájdult a gyomra. Visszavonult. Az ebédet három órára halasztotta, mert a királyné még nem érkezett meg. Az éléskamra gondozójával picenumi fügét hozatott magának. Az első falatnál érezte, hogy 7