Míg új a szerelem [antikvár]

Részlet a könyvből: Úgy helyezkedtek el, mint a révbeértek. Összenéztek, mosolyogtak. Úgy pillantottak egymásra, mint a virágok a felkelő napban. - Parancsol, művész úr? - hajlott meg előttük a főpincér, de nem a művész úr felé bókolt, hanem a művésznő felé: - Nagyságos művésznő. Ők újra összenevettek, és egymásra tündököltek: - Majd az uram - mondta a művésznő, s elragadóan élvezte a főúr meglepetését; úgy látszik, még nem értesült róla, hogy ma megesküdtek. - No hát lássuk - mondta a szobrász szintén nevetve, és úgy nézett fel a főúrra, mint boldogságának köteles munkására. - Méltasson parancsolni - s előbb a nő, aztán a férfi elé tett étlapot, oly előzékenységgel, ami már előkelőség. - Rögtön - mondta a szobrász. A főpincér egész bizalmasan hajlott meg a magasban, s kis időre magukra hagyta őket, kívánságuk szerint.