Nyugtalan sziv [antikvár]

Részlet a könyvből: "A Bölcsesség Könyve szerint »akinek van, annak adatik.« az íróember feltétlenül megerősítheti ezt a tételt, ebben az értelemben: »aki sokat mesélt, annak mesélnek«. Alig van nagyobb tévedés, mint az az általánosan elterjedt elképzelés, hogy a költőben szakadatlanul dolgozik a képzelőtehetség, hogy a költő kifáradhatatlan munkálkodással szünet nélkül eseményeket és történeteket talál ki. Holott a valóságban kitalálás helyett csakarra van szüksége, hogy találkozzanak vele azok az alakok és események, amelyek - mihelyt a nézés s látás képessége működésbe lépett - egyenesen arra várnak, hogy tovább-meséljék őket. Aki már gyakran igyekezett sorsokat megvilágítani, az előtt sokan tárják fel sorsukat. Az itt következő eseményt is jóformán teljes egészében úgy mondták el nekem, mégpedig egészen szokatlan körülmények között. Amikor legutóbb Bécsben voltam a sok szaladgálástól fáradtan elmentem este egy külvárosi étterembe. Azt hittem, hogy ez a hely már rég nem divatos és így kevéssé látogatott. De alig léptem be, azonnal láttam, hogy végzetesen tévedtem. Mindjárt az első asztal mellől felugrott egy ismerősöm. Arcáról sugárzott az őszinte öröm, amelyet azonban én természetesen nem viszonoztam ugyanilyen viharos módon. Meghívott, hogy foglaljak helyet mellette. Vétenék az igazság ellen, ha azt állítanám, hogy ez a buzgó ur kifogásolható, vagy kellemetlen ember volna. Azok közé a szükségszerűen társas lények közé tartozik, akik ugyanazzal a buzgalommal gyüjtenek ismerősöket, mint ahogy gyerekek bélyeget. Gyűjteményük minden példányára különképpen büszkék. Ez a jóindulatú különc - aki egybként mellékesen igen sokoldalú és képzett levéltáros - élete értelmét pusztán abban az elégtétel-érzésben látta, hogy valahányszor valakiről szó esett valamelyik ujsában, büszke magától értetődöttséggel odavethette: "Jóbarátom" vagy "Éppen tegnap találkoztam vele", vagy "Á. barátom mondotta nekem és B. barátom úgy vélekedik..." Így ment ez nála, végig az egész bécén. A premiereken lelkiismeretesen tapsolt barátjának, másnap reggel telefonon gratulált valamennyi színésznőnek, sohasem feledkezett meg egyetlen születésnapról, nem kerülték el figyelmét a nem éppen örvendetes tartalmú rövid ujságközlések és ilyenkor őszinte részvétét nyilvánította. Kifogástalan ember volt, mert becsületes szándékkal buzgólkodott és már az is boldoggá tette, ha valaki szívességet kért tőle, vagy új tárggyal gyarapította ismerős-ritkaságainak csarnokát."