Öld meg Cartert! [antikvár]

Részlet a könyvből: „Felegyenesedtem, megragadtam a csuklóját, felrántottam az ágyról, aztán egyszerűen elengedtem. Arccal a padlóra zuhant és felsikoltott. Az egyik lábfeje beleakadt a nehéz takaróba, lehúzta maga után, ahogy megpróbált felkászálódni a földről, egyre jobban belegabalyodott. A pofára eséstől felhasadt a felső ajka, miután észrevette, elkeseredetten próbálta letörölni róla a vért, de olyan részeg volt, hogy nem bírt kiszabadulni a szorosan rácsavarodott takaróból. Megragadtam a vörös ágytakarót, felrántottam Glendát a padlóról, [ és keményen odavágtam a bordái alá. Belészorult a sikoly, levegő után kapkodott, de egyetlen hang sem jött ki a torkán. Eszelősen forgatta a szemét, és elszántan próbálta összerakni a képet. Jobbnak láttam, ha átköltözünk a fürdőszobába. Belöktem a szűk helyiségbe, majd a tarkójánál megragadva belenyomtam a fejét a fürdővízbe, de mivel a karját az oldalához szorította, továbbcsúszott, és máris a kádban találta magát. Langyos víz fröccsent a falakra, a cipőmre és a nadrágom szárára. Lehajoltam, és a könyökénél fogva kihúztam a kádból a csajt. Az ágytakaró lehullott róla, egyenesen bele a vízbe. Eközben Glenda térde a kádnak csapódott, a szája megint sikoltásra nyílt, és megint nem jött ki hang a torkán. Ahogy megvetette a lábát a padlón, hátralöktem, és a kád szélére huppant, bal kézzel összefogtam a két csuklóját, hogy a másik kezem szabadon maradjon. - Jól van - kezdtem. - Nos. Akkor most mesélj nekem a filmről.''