Patyolat [antikvár]

Részlet a könyvből: I. Első fejezet, amelyben megismerkedünk egy szép özvegyasszonnyal és leányával. Azonkívül előfordul itt még egy Figura nevezetü emberpár is, akikről többször lesz szó. Dr. Dömötör János orvos ur betette az ajtót a beteg után és leült az Íróasztala elé. Lekapta az orráról a szemüveget, kivett a mellényzsebéből egy darabka sárga szarvasbőrt és elkezdte gépiesen dörzsölni a kerek üveget. Az üveg, ragyogott, villogott, a meleg, nyárvégi áttetsző világosság szinte hasravágódott rajta, olyan fényes volt már az a szemüveg, d-e ő még mindig forgatta, dörzsölgette. Igy tudott legjobban gondolkozni. Ha la keze is tett-vett, motozott, amig az agya dolgozott. Tulajdonképen mi baja lehet ennek a boldogtalan asszonyszemélynek? - tünődött magában. Hetek óta kereste-kutatta a bajt és nem birt ráakadni. Legutóbb már azt hitte, végre megfogta, utólérte. Ma, ma látta, hogy megint kisiklott az ujjai közül. A nagy kaszás már újból ingerkedett vele. Fölkelt a székről és a könyvszekrényhez ment. Szép, bőrbe kötött, nagy könyveket vett le az egyik polcról. Belenézett az orvosi naplójába. Pontosan feljegyzett - kinos aprólékossággal - minden megfigyelést a betegség lefolyásáról... Kereste, kutatta a bajt. A beteg asszony már régen otthon volt - le is feküdt már - nyögdécselt is már, ő még mindig vele foglalkozott.