Pillantás a csúcsról [antikvár]

Részlet: Előszó Ez a könyv visszatekintés, amelyben pár száz oldalon igyekszem összefoglalni kalandos életem meghatározó élményeit. Egykori útitársaim bizonyára sok mindenről másként vélekednek a beszámolóikban; én a saját élményeimről írok, arról, hogyan láttam mindazt, ami akkor velem és velük történt. Sokszor szegődött mellém a szerencse, szép sikereket értem el, de fájdalmas veszteségekben is volt részem. A média valóságos hőst csinált belőlem, amikor negyvenöt* éve elsőként feljutottam a Mount Everest csúcsára, jóllehet én soha nem tulajdonítottam semmiféle rendkívüli képességet magamnak. Mindazt, amit elértem, elsősorban a képzelőerőmnek és a vitalitásomnak köszönhetem, ami erőt adott a megpróbáltatások leküzdéséhez. Kamaszkoromban javíthatatlan álmodozó voltam, faltam a kalandregényeket, és hosszú, magányos sétákat tettem a fellegekben járva. Sejtelmem sem volt róla, milyen izgalmas kalandok várnak, és milyen megtisztelő elismerésekben, kitüntetésekben lesz majd részem az eljövendő években. A sors kegyéből találkozhattam a legrangosabb méltóságokkal - királynőkkel, hercegekkel, állam- és miniszterelnökökkel -, de ennél sokkal többet jelentett az a sok-sok barátság, amit a legkülönbözőbb kultúrákból származó emberekkel köthettem a világ számos országában. Nekem is sokat jelentenek az eredményeim, a sikereim, és rengeteg örömöt találtam a legnagyobb megpróbáltatásokkal járó kalandokban is, de sokkal fontosabb számomra mindaz, amit a himalájai barátaimért tehettem. Ezek más természetű, de semmivel sem csekélyebb kihívások voltak. Reptereket, iskolákat, kórházakat, orvosi rendelőket építeni a hegyekben, felújítani a civilizációtól legtávolabban fekvő buddhista kolostorokat - ezek voltak az igazi eredmények, amelyekre mindig emlékezni fogok.