Székelyek, atyámfiai [antikvár]

Részlet: HANGOK, RITMUSOK Megszállottan készült újból a szökésre. Hetekig egy ládában töltötte az éjszakákat, hogy szokja a térhiányt, csak akkor nyitotta fel a fedelét, ha meghallotta a felesége, Babuci két rövid, egy hosszú koppantását és édes hangját: „Gyere ki, Balázs, Aronka elaludt, nagyon kívánlak." Anapesztus volt a szerelem nyitánya náluk. A csoda után Babuci helyet cserélt Balázzsal, ráfeküdt, most én nyomlak téged, nem te engem, mondta kacagva, és teljes súlyával ránehezedett: „Akkora a mellkasod, mint édesapád fújtatója a kovácsműhelyben." A boldogságpatak ritmusból csobogott elő, s mámorba torkollott. Aztán megindult a szavak áramlása, úgy csapott magasba, mint égő csipkebokorból a láng: - Cédrusom! — Szellörózsá — Sugaram! — Bimbócskám! — Pörölyöm! — Üllöcském! - Karvalyom! - Pacsirtám! - Dongócskám! - Nektárom! Mióta elhatározták, hogy Balázs ismét megpróbál átjutni a vasfüggöny túlsó oldalára, eszeveszett iramban éltek, meg kellett fordítani az időt, jövő időben szerelmeskedtek. Ki tudja, mikor találkoznak? Tombolt a férfierő Balázsban, pedig napokig alig evett, kevés vizet ivott, s csak akkor bénult meg a fájdalomtól, amikor 7