Trópusi láz [antikvár]

Részlet: - Bizony, az én fiatalkoromban nem tartották illőnek, hogy egy ifjú hölgy széttárt lábbal üljön a széken. Van Kleek asszony kivette szájából hosszú, vékony szivarját és eltünődve figyelte a lányt, aki hátát a veranda egyik oszlopának támasztva ült a lépcsőn. - Nem bizony. Az sem volt illő, ha az ember keresztberakta a lábát. Nina széttárt combbal ült és amikor az asszony beszélni kezdett, hamar keresztbevetette lábát. Most szépen egymás mellé helyezte lábfejeit és kis rózsásbarna térdeit egymáshoz szorította. Akárhogyan is van, nem esett jól. Nem helyes így ülni, gondolta Nina, ami az ő mohos agyában kényelmeset jelentett. Ha az ember összeszorítja a térdét, kénytelen olyan egyenesen ülni, mintha nyársat nyelt volna és ez sem valami kényelmes. Lángpiros alsóajkát annyira lebiggyesztette, amilyen duzzogóan csak tudta és lenézett a város fényeire, az öbölben horgonyzó hajók árnyékára. Úgy látszik, ami helyes, az sosem kényelmes. Helyes dolog például kedvesnek lenni azzal a kövér, szakállas örmény kereskedővel. Milyen undok ember. De gazdag. És milyen gazdag!