Üvegdémon [antikvár]

Prológus Minden tökéletesnek látszott, talán túlságosan is tökéletesnek. Elhitette magával, hogy biztonságban van, és azt gondolta, sosem lesz vége. Tényleg nem sejtette, hogy / egyszer eljön ez is. Es most itt volt. Szörnyű balszerencse, semmi egyéb. A nagyvárosban észrevétlen maradt, békében élhetett. Annyit akart csupán, hogy békén hagyják. A lelki sérüléseken segítettek a környéken tett hosszú séták. Újra elkezdett lejárni az edzőterembe. Aznap este is ott volt, és alaposan megdolgoztatta a testét. Jólesett neki, jó úton haladt afelé, hogy új testet és új életet építsen fel magának. Minden a lehető legjobban alakult, de aztán megjelent a lány, akiben minden megvolt, amiről valaha álmodott. Hosszú, barna haj, barna szem, elbűvölő mosoly. A meleg, puha teste, amikor a karjaiban tartotta Tudták, hogy titokban kell tartaniuk a kapcsolatukat, hiszen ha a családja rájön, bármi megtörténhet. Az apja és a testvérei biztosan a kezükbe veszik az igazságszolgáltatást. Annyiszor kérte, hogy legyen nagyon óvatos, és senkinek se beszéljen róluk. Azonban a lánynak nem volt elég ereje ahhoz, hogy ellenálljon a családja faggatózásának, és mindent elmondott nekik. 9