Budapesti levél [antikvár]

Korunk nagy és terebélyes ukrán irodalmának forrásait két csoportba oszthatjuk be. Mindenekelőtt a szociális és nemzeti törekvések hajtják Szovjet-Ukrajna íróit. Célkitűzés, pontosabban célkitűzések: a nagybirtokosok Ukrajnáját szabad parasztok Ukrajnájává alakítani, a nagybirtok-, gyár- és bányatulajdonosok igájában nyögő urkán munkásokat egy ország vezetésére alkalmas, nagykultúrájú, szabad munkásokká fejleszteni. Ez az első cél. A másik: Európa egyik legősibb kultúrnépének, az ukránoknak egy szabad országban való egyesítése. Egyik cél elérése sem volt könnyű. A nagybirtokosok (és jórészt idegenszármazású tőkések) elűzése háromesztendős polgárháború árán volt csak megvalósítható. Ukrajnát nem egyszer szántották végig könyörtelenül pusztító idegen seregek. Elég lesz megjegyezni, hogy a főváros, Kiev 1917 és 1921 között tizenkilencszer cserélt gazdát, míg végül a szabad ukrán nép kezén maradt. A dolgozók nevelése, a szocialista mezőgazdaság és ipar megteremtése sem volt könnyű feladat. Nem véletlenség, hogy több ukrán író írt hőskölteményt a sztálini ötéves tervekről.