Harmónia és életöröm [antikvár]

Részlet a könyvből: Tanácsot kérsz tőlem, hogyan cselekedjél. Ugyanis most abban a lelkiállapotban vagy, amelyben az írósereg majd minden tagja: saját képességeik nem elégítik ki őket, a másét használni restellik, hogy pedig abbahagyják az írást, azt nem tűri el az édesség, amely a valóság ábrázolásában rejlik, valamint a lelkünk mélyén gyökerező dicsőségvágy. Így hát zavarodban és tétovázásaid közepette hozzám fordulsz. Mindenekelőtt jobb lett volna biztosabb tanácsadóhoz fordulni, olyanhoz, akitől sok, különféle tanácsot vagy egyet, de a legjobbat és a legválogatottabbat kaphattad volna. Itt azonban szegény ember ajtaján kopogtatsz, de mégsem akarom, hogy üres kézzel távozz, amit máshonnan összekoldulgattam, szívesen megosztom veled. Nekem ebben a dologban, bevallom, nincs több tanácsom, csupán egyetlenegy. Ha kísérletezés közben hatástalannak bizonyul, Senecát okold. Ha pedig hasznos lesz, néki adj hálát, ne nekem. Vagyis minden eshetőségre e tanács szerzőjének szeretném, ha őt tartanád. A tanács summája a következő: a költői leleményben a méheket utánozd, melyek nem úgy hozzák el a virágot, ahogy ráleltek, hanem viaszt és mézet készítenek belőle valamilyen csodálatos vegyítéssel.