Kicsi kéz simul a kérges tenyérhez [antikvár]

ELŐSZÓ HELYETT RIERSCH ZOLTÁN KÖLTÉSZETÉRŐL Immár a harmadik kötetével jelentkezik termékeny szellemű költőnk. Nézzük meg, hogy - a kötet tanúsága szerint - mi jellemzi ezt az egyre érettebbé váló lírai termést. Riersch Zoltán a hagyományhoz közeli, alanyi költészetet művel, a mai lírai trendeket és kánonokat merészen megkérdőjelezve. Az ebből adódó személyesség a legnagyobb értéke. Korábbi köteteiben tematizáltan ismerhettük meg gyerek- és felnőttkorának színhelyeit és történéseit, a zalakomári és murakesztúri tájakat és embersorsokat. Ahogy költészete egyre mélyértelmübb és filozofikusabb lett, úgy váltak a régi színhelyek és emberalakok a lírai meditációk puszta hátterévé. A kötet verseinek nagyobbik része őszike-hangulatú. Ezekben a költő végigtekint az életén, sorsának viszontagságain és keserű hangon összegez. Ezt a sötét tónust csak az irónia és önirónia tudja itt-ott kifényesíteni (Sorsom zugkamrájában, Ujjat húztam a sorssal, Számadás, Tudat alatt, stb.). Legtöbbször csak életének folytatásában, az unokákban találja meg a megnyugvást (Kicsi kéz simul a kérges tenyérhez, Mit számít már, stb.). Ennek ellenére van olyan verse, melyben a céljára találó ember öntu-datossága kap méltó hangot (_Láthatatlan és megfoghatatlan). Több, őszinte hangú költemény szól az öregedésről, a velejáró betegségekről. (Szívtől, szikétől szétszaggatva, Tudat alatt, stb.) Ezek között találjuk a kötet egyik remekét A valami ismeretlen érzés címűt, mely a szívbetegség döbbenetes erejű leírása. A sors negatív jelenségei épp úgy, mint a növekvő bölcsesség, szociálisan érzékennyé teszi szerzőnket a társadalom szenvedői, a kitaszítottak sorsa iránt. Ezekben a versekben az együttérzést a gúny és irónia váltogatja, vagy épp - egyéni módon áthatja (Kitaszított, Hajléktalan, Magányos és a pók, Senki sem felel, stb.). Korunk tragikus anomáliáira, problémáira és dilemmáira is van megfelelő válasza (Láttam sírni a bohócot, Senki sem tudja, stb.). Ebben a kötetben, előző munkáihoz képest, kevés a magyarság sorsproblémáit megszólaltató alkotás, ám e hiányosságért bőven kárpótol egy székelyföldi utazás élményét összegző nagyszerű vers a Székelyföldön, december után.