Üzenet [antikvár]

NÉHÁNY SZÓ MAGAMRÓL Úgy éreztem, hogy e válogatott versgyűjtemény elé bevezetést kell írnom, hogy közelebb kerülhessek a mai nemzedékhez, amely bizony nem sokat tud költői létezésemről. Ezért néhány vonással megrajzolom írói önarcképemet és azt az irodalmi légkört, amelyből kinőttem. Tudják meg, ki vagyok, honnan jöttem s mit hoztam tarsolyomban, amit némi értéknek tartottak a tegnapi irodalom becsülői. Lehet, hogy tévedtek, lehet, hogy túlbecsültek, az is lehet, hogy nagyon is aláértékeltek s több nemes ércfedezete van költészetemnek, mint amennyit esztétikai mérlegük mutatott. E század elején a polgári újságokban, az irodalom rovatvezetői versben leginkább színességet, zenét és a rímek tiszta összecsengését keresték. Szerintük csak az volt a közlésre alkalmas vers. Eredetibb költői megnyilatkozását, vagy a meglevő rend elleni lázadást nem tűrték, s az ilyenfajta irodalom nehezen kapott közlési lehetőséget. Persze tudni kell, hogy az újságok legtöbbje a Stefánia út, Andrássy út s a korzó előkelősége számára íródott. A bankigazgatók, az iparbárók pausálékkal támogatták e lapokat, természetesen nem azért, hogy a dolgozó proletárok sok-sok gondjával, bajával megzavarják a burzsoá társadalom nyugalmát.