Vacsora jégen [antikvár]

A költészet válságáról van-e szó, ha a hagyományos költői magatartásformák nem alkalmasak többé a ma problémáival küzdő ember megjelenítésére, vagy költőivé avathatók-e a modern ember magatartásformái?- teszi fel a kérdést Szöllősi Zoltán egyik írásában. "Válságot okoz-e a szavak devalválódása, vagy ábrázolható-e ez a kiüresedés, illetve újjáteremthetők-e a szavak szinte majdani állapotukban, hogy e kiüresedés nyomait is magukon viseljék? Megújíthatók-e a hagyományos költői eszközök a forma kereteinek szétfeszítése nélkül úgy, hogy konkrétságukat megőrizve többjelentésűvé váljanak? Építhet-e ez az új forma akár versegészet is; ábrázolhatók-e érzékletesen körvonalazhatatlan, nem létező dolgok, hiányok? A költői szerepre vajon szükség van-e, akár a régi értelemben: váteszre, akár valamilyen új funkciójú példaképfélére; vagy az egymással össze nem hasonlíthatóan sokféle helyzet hősének ábrázolásából képes egészen új értelemben vett lírai én születni?" A hely-és társkeresés, a népiség hagyományainak megőrzése mellett ezek a kérdések foglalkozatták Csontkorall című első kötetében, s ezek izgatják a Vacsora jégen című gyűjteményben is.