Digitális számítógépek rendszertechnikája [antikvár]

BEVEZETÉS A számítógép elektronikus, programvezérelt, tárolt programú, aritmetikai és logikai müveletek automatikus elvégzésére s ezzel bizonyos fajta szellemi tevékenység automatizálására alkalmas gép, amelyhez különféle periférikus (adatbeviteli és eredményközlő) készülékek csatlakoztathatók. (Az (elektro-) mechanikus vagy nem programvezérlésű, illetve külső (pl. lyukkártya) programozású hasonló célú gépeket számológépeknek nevezzük.) Az információ gépi ábrázolása diszkrét vagy folytonos jelekkel történhetik, az előbbi esetben digitális, az utóbbiban analóg, mindkét módszer együttes alkalmazása esetén hidrid számitógépekről beszélünk. A továbbiakban kizárólag digitális számitógépekkel foglalkozunk, s ezeket a rövidség kedvéért számítógépnek nevezzük, illetve, ahol nem félreérthető, egyszerűen csak gépet mondunk. A számitógépek tervezésével, fejlesztésével és alkalmazásával foglalkozó számitógéptudomány most van kifejlődőben, ezért, - mint a gyorsan fejlődő és heurisztikus jellegű tudományok általában, - elmélete nélkülözi az átfogó koncepciót és a fejlődés irányát kijelölő eredményeket. Emiatt az összefoglaló, rendszerező munkák egy idő után elvesztik aktualitásukat. A számitógépek rendszertechnikája- a számitógéptudomány egyik ágaként, - a számitógépek, mint logikai rendszerek, felépítésének és működésének elvi és tervezési kérdéseivel foglalkozik, mind hardware (a továbbiakban: HW), mind software (a továbbiakban: SW) oldalról. A téma iránt mutatkozó nagy érdeklődés és a magyar nyelvű irodalom szinte teljes hiánya adta az indítékot ezen jegyzet összeállítására, amely a BME Mérnöktovábbképző Intézete szervezésében több éve megtartott, azonos cimü előadássorozat kiegészített anyagát tartalmazza. A jegyzetet hézagpótlónak szántuk a témában kezdők számára, ezért inkább a működés részletesebb megvilágítására törekedtünk, tervezési kérdésekre nem térünk ki. Az 1. részben áttekintjük az alapfogalmakat, a 2. -ban a működés HW, a 3. -ban SW jellegű kérdéseivel foglalkozunk. A szerzők köszönetet mondanak az INFELOR mindazon munkatársainak, akik előadásaikkal és ötleteikkel hozzájárultak az anyag teljesebbé tételéhez, valamint Bohus Miklósnak, a Híradástechnikai Elektonika Intézet igazgatóhelyettesének, - aki a szakmai lektorálást végezte, - értékes észrevételeiért és tanácsiért. Budapest, 1973. január. A szerzők