Csillagos esték [antikvár]

Részlet a könyvből:Az ég kékségében futó meteor, a hulló csillag az élet képe, mert az élet is csak elröppenő álom. Századok multak el és a pozitív tudomány nem foglalkozott vele; a csillagaszat fényes palotája fölépült, de nem jutott benne hely e röpke tüneménynek. De az emberi kíváncsiság, minden haladásunk indító oka, meg akar oldani minden kérdést, a tudományos analizis meg akar hódítani minden birodalmat; és nagy századunk nem térhet meg őseihez úgy, hogy meg ne fejtette volna ezt a fizikai problémát, melynél nagyobbat és fontosabbat alig ismer az emberi tudás.A hulló csillagok tanulmányozása ismét csak arra tanít bennünket, hogy a teremtésben nincsen semmi, a mi ne volna fontos, hogy véletlenség nem létezik és a mindenség roppant mechanizmusa abszolút törvényeknek van alája vetve. E törvények kormányozzák a hópehely szállingózását és a nap futását az űrnek végtelenségében.Heziódus egykor nagyszerű fogalmat akarván adni a mindenségről, azt mondta, hogy Vulkán üllője kilencz nap, kilencz éjszaka alatt esett le az égi magasokból a földre. Kilencz nap, kilencz éjszaka ! Hogy a legközelebbi csillagról hozzánk érhessen, az ágyúgolyónak több mint két millió évig kellene szakadatlanul jönnie.