Állampolgár voltam Közép-Európában [antikvár]

Részlet a könyvből:Otthon volt az anyjánál és kinézett az ablakon. Az uccán ép' akkor ütöttek le egy orvost, műszertáskája kinyílt, fiolák, hőmérő, vérnyomásmérő, injekcióstű befordultak a sárba. Fiatalember lehetett, alig harmincéves, kis zömök. Lassan feltápászkodott. A karján most látni lehetett a szalagot, fehér vászon fekete betűkkel: Medic."Az öt-hat diák már tul volt a sarkon, vissza se néztek. Egyikük, hatalmas doronggal, rásújtott minden üzletredőnyre, amely előtt elhaladtak.Az orvos megkereste kalapját, néhány másodpercig tanácstalanul állt, azután összeszedte műszereit és visszanyomta azokat tartójukba. Sietett tovább, a házszámokat nézte.A cselédleány jött be a szobába:-Itt a kocsi.Azon tűnődött, hogyan fog kijutni a vasúthoz. Kissé megnyitotta az erkélyajtót. A főtér felől éles moraj, fel-feltörő kiáltozás hatolt idáig:Jos cu jidani! ... Jos cu unguri! ... Románia al Románilor! ..-Nem lenne jobb, ha holnapig maradnál? - szólalt meg félénken az anyja.-Mennem kell. Igy is késtem. Szervusztok.Megcsókolta anyját, húgát és lesietett a kapuhoz. A lakók csodálkozva pillantottak utána.