Az ujkor története III. (rossz állapotú) [antikvár]

A franczia forradalom előkészítői. A XVIII. század első fele oly eszméknek adott léteit, melyek mai napig sem szűntek meg igen erős befolyást gyakorolni az államok szervezésére és az emberiség sorsára. Az ember első sorban politikai, világi lénynek kezdte magát tekinteni, kinek életére és gondolkodására mind jobban elveszti befolyását az egyházak által kifejezett positiv vallás, és kinek nincs más czélja, mint e földön lehetőleg boldognak lenni, és hozzájárulni mások boldogságához. Valamint a középkor az egyháztól várta még földi ideáljainak is megvalósítását, úgy a felvilágosodás korszaka az államban látta nemcsak az anyagi, hanem a szellemi érdekeknek is mindenható előmozditóját. A múlt századok küzdelmei közt Európa-szerte hatalomra jutó királyi hatalom ez eszmékre támaszkodva döntötte meg az állami életben a feudális és egyházi túlsúlyt és helyébe a fejedelem egyedüli uralmát helyezte. Az állandó sereg és a bureaukratia voltak ez absolutismus eszközei, az anyagi és szellemi érdekek tudatos előmozdítása, a hagyományok nyűgétől való szabadulás, a haladó eszmékkel való összeköttetés szerezték meg neki a felvilágosodott melléknevet. A nagy tehetségű, hivatásuk fontosságától áthatott, környezetökre nagy hatást gyakoroló uralkodók egész sorozata diszitette akkor különösen középső és keleti Európa trónjait, és személyes érdemeivel is hozzájárult a korszak fényének emeléséhez. Csökkent az egyház iránti tisztelet, mihelyt az emberi szellemet kezdték isteníteni, megszűnt az aristokratia tekintélye, mihelyt rendből udvarnéppé vált, mely az egyenlőség szavát hangoztatta, és porba omlott nemcsak a fejedelem, hanem annak minden eszköze előtt. A régibb, hagyomány szentelte intézmények közt egy áll még épségben, a trón, a nemzetek egyesítője és rendezője...