Rekonstrukciós műtétek az urológiában [antikvár]

Az elmúlt 30 év alatt az urológiai rekonstrukciós műtétek megítélése megváltozott, így ez a speciális terület az urológiai sebészetben jelentős „tiszteletet" vívott ki magának. A megváltozott diagnosztikai módszerek lehetővé tették egyrészt a csecsemő- és gyermekkori fejlődési rendellenességek korai rekonstrukcióját, másrészt pedig a többirányú radiológiai és endourológiai vizsgálatok elősegítették a pontosabb műtéti terv készítését s a jobb késői eredmények elérését. A tapasztalataink közzétételével a jelenleg ismert, létjogosultságot nyert, a veseparenchymán és a vizeletelvezető rendszeren végzett rekonstrukciós műtétek közül a jelentősebbeket kívánom ismertetni. Hangsúlyozom azonban, hogy a plasztikai, a rekonstrukciós műtétekhez a tehetség, a jó manualitás nem elegendő. A műtétek csak egy lépéssel járulnak a kívánt eredmény eléréséhez. A gyógyulást jelentősen befolyásolja az elméleti felkészültség, a műtét közbeni invenciózusság, a finom műtéti technika és jártasság, valamint a gondos utókezelés! Remélem, ezen gondolatok a rekonstrukciós műtéteket, melyeket a megváltozott urológiai beavatkozások ellenére, az elkövetkezendő években is alkalmazni kell, segítséget jelentenek majd nemcsak a kezdő, hanem már a gyakorlott urológusoknak is. Tájékoztatni kívánjuk továbbá az általános orvosokat, akik először látják ezeket a betegeket, a lehetőségeket ismerve megfelelő felvilágosítással tudnak majd szolgálni, így a közös munka sok ember életét fogja majd minőségileg megváltoztatni.