Jugoszlávia [antikvár]

ELŐSZÓ Európa nagy idegenforgalmat vonzó országai között sajátos helyet foglal el a sokarcú „Ezer sziget országa": Jugoszlávia, amely csak az elmúlt évtizedben foglalta el méltó helyét a modern zarándokok, az élményekre, felüdülésre vágyó utasok úticéljainak sorában. Műemlékekben nem olyan gazdag ország ez, mint Itália, de itt is páratlan becsű, nevezetességű épületekben gyönyörködhetünk; nem olyan sejtelmes, mint a távoli Spanyolország, de sajátos zamattal ízesített élete a maga módján igen vonzó; nem a klasszikus műveltség bölcsője, mint Hellász földje, de antik romjai, palotái római császárok és légiók emlékét őrzik; csodás szépségű fjordokat itt is találunk, mint Skandináviában, csak éppen nem köd borong fölöttük, hanem a mediterrán derű ragyogja be őket; a hegyek nem olyan magasak, mint a nagymúltú svájci turistaparadicsomban, de Európa legszebb, legromantikusabb hegyvidékei közé tartoznak, ritka szép élményeket tartogatnak olvasóink számára. S nekünk, magyaroknak hazánkkal való bensőséges történelmi és művészeti kapcsolatai révén talán még többet nyújt ez a föld, mint bármely más ország turistáinak. Jugoszláviában a magyar utas a nép hasonló gondolkozásmódja, barátságos közvetlensége révén nem valamely távoli földön, hanem más nyelvű, helyenként némileg más szokású, de otthonos hangulatú országban érzi magát. Az általános idegenforgalmi vonzerőn kívül ennek az otthonosságnak tulajdonítható, hogy évről évre egyre több magyar utas járja Jugoszlávia földjét, s tér haza szép élményekkel gazdagodva. Ez az egyre inkább kiterebélyesedő magyar utasáramlás fokozatosan tárja fel magának a sokarcú ország tájait. Utasaink nagyrésze eddig főképp a kéklő Adria felé vette az irányt s — kellő ösztönzés hiányában — csupán mellékes úticélként, át-