Törökországi karcolatok [antikvár]

Törökországban ösztöndíjjal csaknem 3 hónapot töltöttem, közben arra is szakítottam időt, hogy rögzítsem úti élményeimet. Persze, amit most írok, az nem vagy nem kizárólag útleírás akar lenni. Inkább annak visszaadása, hogy a sokféle élmény közül melyek voltak, amelyekre - így utólag - mosolyogva vagy elgondolkodva emlékezem vissza. Talán a cím - karcolatok - is utal arra, hogy nem holmi szigorú, rendben szedett, következetes, kronológikus, sorrendet tartó napló következik, hanem olyan többé-kevésbé humoros, gyakran kritikus hangvételű írások, megtörtént apró sztorik láncolata, amelyek így egybefűzve mutatják azt a tükröt, amelyből az általam, az én szemeimmel 1989-ben látott Törökország tekint vissza. Persze magyar s magyarországi szemüvegen keresztül nézem s néztem a dolgokat, így a viszonyítás alapja gyakran Magyarország, a magyar múlt, a magyarországi jelen.Végzettségem vegyészmérnök, beosztásom egyetemi docens, s az ösztöndíjas út alapvető célja természetesen szakmai tapasztalatok gyűjtése volt szakterületemen, az élelmiszeranalitika és nukleáris technika terén. E kérdésekkel - azt hiszem, ez magától értetődő - nem untatom, illetve terhelem az olvasót, hiszen ezen témakörök tapasztalataimnak megvitatása a szűkebb szakmai körökre tartozik.