Vasárnapi örömhír - A év [antikvár]

Nem tudtam mindmáig ellenőrizni annak a hírnek hitelességét, amit egy idős paptársamtól hallottam. Mikor felbontották Prohászka Ottokár sírját, hogy áthelyezzék testi maradványait a tiszteletére épült templomba, legépebb állapotban a lábát, illetve a talpát találták. Ennek láttán arra gondolhatott a szent életű püspök ismerője, hogy mindez nem véletlen. Prohászka püspök ugyanis fáradságot nem kímélve járta hazánk városait, hogy hirdesse az örök élet igéit. Nem csoda tehát, ha valamiképpen róla is elmondhatjuk a bibliai dicséretet: "Az istenismerők ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítanak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok". Évtizedeken át az evangélium hirdetésének szentelte életét, és nem csoda, ha részesült az "evangéliumot hirdető lábak" dicsőségében. A tanítás, az igehirdetés szolgálata mindig elsőséget élvezett Egyházunkban. Az úgynevezett Gutenberg előtti időkben, az írástudatlanság évszázadaiban mind a pogányok, mind a keresztények a prédikációkban kapták meg a hitet ébresztő és gyarapító lelki táplálékot. Mindig születtek karizmatikus szónokok, akik tömegeket mozgattak meg lelkesítő beszédeikkel és komoly változást eszközöltek az egyes ember és a társadalom életében.