Istenért, hazáért [antikvár]

Részlet a tartalomból: "1520 november 8-ika szomorú emlékű nap a svéd nemzet történetében. Ekkor hullott a Svédhon felett is uralkodó Keresztély dán király parancsára a fővárosban, Stockholmban 94 nemes honfinak feje porba. Az öldöklés kiterjedt a többi városokra is összesen 600 honpolgár halt el vérpadon. Vétkük az volt, hogy a hazát szerették s alkotmányához ragaszkodtak. A stockholmi vérfürdőnél kivégzettek között volt Erich Johansohn, régi nemes család ivadéka, előkelő állású lelkes honfi, ki midőn a hadihajóval a főváros kikötőjében megjelent dán király kezeseket kívánt: ő több jó barátjával együtt készséggel fogadta az erre felhívást. Bízott a jóakaratot hirdető királyi szóban. Ez azonban a kezeseket, amint előtte megjelentek, letartóztatta, azután a fővárosban a béke színe alatt a koronázási ünnepélyre összehívott svéd rendek több kiválóbbjait is elfogatta s vérpadra vitte. A vesztőhelyen Erich Johansohn áttekintve a dán fegyveresek során túl némán szorongó közönségre, harsány hangon kiállt: -Svédek! a hazáért nincsen nagy áldozat. Gyáva nép az, amelyik a szabadságért küzdeni, meghalni fél!..."