Királyi élet királyi vér [antikvár]

Részlet a könyvből: Az új Életigenlők Fiúk, valakit vár az élet, a modern, az új élet! Valakit, aki már nem lehet messze, aki közénk fog jönni s aki mégis messze lesz tőlünk, mert Nagy lesz, nagyobb milliószor nálunk. Sokan tudják s mi is tudjuk, hogy Istent várja a világ! Isten után áhítozik! Olyan Isten után, ki nincs messzire tőlünk! Ki közel van hozzánk, mint testvérünk s barátunk. Ki szeret minket, kit megfoghatunk, ki az érzékeinkhez is szól, nemcsak eszünkhöz. Ki elbűvöl, meghódít, lefegyverez, felemel s megdicsőít! Ki célokat ad s utakat a célhoz. Ki egészen betölti életünket, ki mindenütt ott van, ahol mi vagyunk. Ki szereti a földet, a testet, az életet! A szerencsétlen, káromkodó Nietzsche, mikor Zarathustra leszáll az emberek közé, ezeket a szavakat adja szájába: „Kérve-kérlek benneteket, véreim, maradjatok hívek a földhöz és ne higgyetek azoknak, akik túlvilági reményekről fecsegnek előttetek." „Az élet megvetői ők, halófélben levők és maguk is megmérgezettek.. „Most a legborzasztóbb a föld ellen vétkezni!... Szegény Nietzschében lakott valami őrült, fogyhatatlan vágy az élet után; akarta, hogy a föld, az élet legyen istenünk; mert korának divat-keresztényeit s papírkeresztényeit ismerte csupán s érezte, hogy a modern ember életre született, nem halálra, cselekvésre, nem képmutatásra.