Mélység a mélységet 1. [antikvár]

Részlet Csúcs és forrás A II. vatikáni zsinat liturgikus konstitúciója mondja a szent liturgiáról, hogy az a hívő ember számára "csúcs és forrás". Ebből kell merítenünk a tiszta, élő vizet, mely éltet, és e felé törekszik minden keresztény élet, mert ez már most az üdvösség elővételezése: közösség az élő Istennel. Fr. Dr. Barsi Balázs elmélkedéseit ismeri az ország és életes életet merít belőle a következő nemzedék. Balázs atya azért hiteles követője Krisztusnak és az ő szentjének, Szent Ferencnek, mert a liturgia embere. Szilajul ragaszkodik a katolikus liturgia teljességéhez, belőle él és az formálja belső világát. Úton van, az Úton: Jézus Krisztussal járja a hivatása rögös ösvényeit. A vele való találkozás mindahányszor találkozás valakivel, aki minket összetart: a Lélekkel, akinek erőtere az életének színhelye. Annak a prófétának példája, akinek látása ma is felkavaró, sőt sokakat megbotránkoztató. Mert mindenben és mindenkiben képes meglátni Istent. Mert "együgyű" a szó legklasszikusabb értelmében: egyetlen ügye van: Isten országa. Elmélkedései az élet szövevényes útvesztőiben igazítanak el teljes tisztánlátással. A kolostorában élő szerzetes sokkal tisztábban látja a világ dolgait, mint aki benne él a világban. Egyrészt, mert távolságot tart az eseményektől, s ez szükséges ahhoz, hogy kellő rálátással értékeljen. Másrészt, mert a hit hamisítatlanul új látással ítél. A csendből kilépő ember ő, akinek szavára oda kell figyelni. Isten barátja, akit az Úr beavatott titkaiba.