Pázmány Péter műveiből [antikvár]

PÁZMÁNY PÉTER. (1570-1637.) Pázmány Péter a magyar történelemnek azok közé a nagy egyéniségei közé tartozik, kiknek alakjában egy egész korszak ölt testet. Pályájában a XVII. századi Magyarország minden törekvése visszatükröződik, irodalmi életműve foglalata a vallási harcok egész eszmevilágának. Pázmány azonban nemcsak a nagy kifejező egyéniségek, hanem a nagy alkotók közül is való. Kulturális, egyházi alkotásainak jórésze ma is él, munkáinak az a fele, amely nemcsak a kor napi szükségleteit szolgálta ma is élvezhető, legnagyobb alkotása pedig - prózája - a magyar prózai stílus egyik alkotó elemévé vált. A XVII. század Magyarországon az erős emberek kora. Ekkor élt Bethlen Gábor, aki a kis Erdélyt európai hatalommá tudta tenni. Ebben a században vívja keserű harcát a nagy tragikus magyar, a költő Zrínyi Miklós. A nagy kardinális a kor harmadik hegycsúcsa. A nagy nádorral, Esterházy Miklóssal szemben II. Ferdinánd király oldalán ő képviseli a szélesebb látókört és a nagyobbstílű politikát. Zrínyi Miklóst ő neveli azzá a megdöbbentően nagyszabású egyéniséggé, amelynek tetteiből és írásaiból ismerjük. Bethlennel a harmincéves háború küzdelmeiben mint ellenség áll szemközt, de sem a kölcsönös megbecsülés, sem a termékeny érintkezés nem hiányzik köztük.