Zenga zének

1955-56-ban egy túlérzékeny kisfiú olyan családban él, ahol a nagyapa kisiparos, régebben magánvállalkozó, az apa néhány éve Rajk László beosztottjaként dolgozott, azóta marós, a család egyik barátja pedig a belügyben szolgál. A kisfiút az asszonyok hittanra járatják, amit természetesen titkolnia kéne, de hát nem látja világosan, ki előtt és miért, ráadásul az agyában hamarosan összeolvadnak a katolikus imádságok és parancsolatok szövegei az óvodában elsajátított versekkel. Sztálin és Krisztus alakja egyforma hitellel magasodik fölé, mindketten reménykedő bizalmat és zavart szorongást ébresztenek benne. Lassanként megszületnek a kérdések. Miért katolikus hittant tanítanak neki, amikor zsidó vallásban született? Miért oly tehetetlen az Isten, ha mindenható? A végképp elbizonytalanodott kisfiú szeme előtt lejátszódik 1956 ősze, szemtanúja a Sztálin-szobor ledöntésének, látja a fegyvereseket és a család pánikját, a családtagok szembefordulását, apja meghasonlottságát