Marilyn [eKönyv: epub, mobi, pdf]

Idén augusztus elején lesz ötven éve, hogy meghalt Marilyn Monroe, minden idők egyik legvonzóbb sztárja, akinek ma is óriási rajongótábora van. Pedig, ha őszinték akarunk lenni, megállapíthatjuk, hogy Monroe filmjei nem igazán támasztják alá ezt a fenntartás nélküli rajongást. Talán a ,,Van, aki forrón szereti"-ben érte el pályája csúcsát, ahol látszólag felhőtlenül bolondozott Jack Lemmonnal és Tony Curtisszel, még ha utóbb, filmbeli szerelme, Curtis úgy nyilatkozott is férfiak millióinak elementárisan vágyott tárgyáról, hogy ,,olyan volt megcsókolni, mintha Hitlerrel csókolózna az ember". Többnyire tinglitangli filmekben kapott szerepeket, kivéve talán a ,,Kallódó emberek"-et, amelynek forgatását viszont pokollá tette számára, hogy a sikeres drámaíró és az eltávolodott férj, Arthur Miller írta-alakította a forgatókönyvet. Monroe szerint - tudatos vagy tudattalan bosszúból - az ő szerepe kárára. És míg Monroe félig lehunyt vagy éppen tágra nyitott szeme, tökéletes alakja, kissé elnyílt szája - ahogy szívesen fényképeztette magát - példakép volt nők millióinak és a megtestesült álom a férfiak szemében, ő Dosztojevszkij-kötetekkel üldögélt a forgatásokon, Shakespeare-szerepekről álmodott, és arról, hogy valaki felfedezi és megszereti benne azt az érzékeny, sérülékeny, szeretetre vágyó embert, akinek tudta magát. Készülő filmjeihez érett, okos megjegyzéseket fűzött, amelyek nagy szakmai hozzáértésről tanúskodtak, és bizonytalan, önmagában kételkedő művészként vágyta az elismerést. Egyszerre volt könyörtelenül - legfőképpen saját magával szemben könyörtelenül - ambiciózus színész és az a ,,gyönyörű gyermek", akinek Truman Capote látta.Részlet a könyvből"Ebben a szakaszban pillantott bele Eunice [Mrs. Murray] először a szépítkezés rítusába. Előző nap a szőkítő érkezett felfrissíteni Marilyn >>párnafehér<< haját. Porter - tulajdonképpen Pearl Porterfield, egy élénk, hatvanas éveiben járó asszony - régóta dolgozott a stúdiónak és más, Marilynhez hasonlóan különleges kliensekhez is házhoz ment. Szőkítés, színezés és kondicionálás után addig kefélte szárazon a hajat, amíg olyan pelyhes nem lett, mintha glória lett volna a fej körül - írja Rose Shade.A szőkítés utáni napon a sminkes és a fodrász jött felkészíteni Marilynt a fotózásra. Ezek nagyon nyugodt, fesztelen alkalmak voltak, amelyek néha négy órát is eltartottak.Az így kialakult hangulat éppen olyan fontosnak tetszett, mint maga a bodorítás és cicomázás. A tudatalatti zenével és relaxálással való körüludvarlás során Marilyn előhívta kreatív géniusza varázslatait. Sokat beszélt, nevetett, könnyedén tréfálkozott, becsukta a szemét és álmodozott, néha kiküldött valakit harapnivalóért, amíg Frank Sinatra vagy Judy Garland zenéje szólt vég nélkül a padlón elhelyezett gramofonról. Ezek a módszerek kezdetben beváltak, így Marilyn ösztönösen újra és újra bevetette őket. A szépség nem lehet csak külső vakolat. Annak belülről kell ragyognia. Úgy tűnt, Marilyn tudta ezt. A rituálé félidejében, körülbelül két óra elteltével Marilyn forró fürdőt vett. Aztán, közvetlenül azelőtt, hogy elhagyta volna a lakást, langyos vízbe csúszott, ami nem veszélyeztette sminkjét és frizuráját, s gyorsan megfürdött. Mikor végül a kamerába nézett, az illúzió varázslatos volt: feltárta belső ragyogását.Az idő, a pénz - vagy az, hogy emberek vágynak rá - elvesztette fontosságát. Aminek meg kellett történnie: megszülni az élet pezsgését, a pezsgő életet."És Monroe "élete nagy részét azzal töltötte, hogy felkészüljön".Amikor késéseit a szemére vetik, így válaszol: "Rendszerint elkések, ez igaz. Gondolom, az emberek azt hiszik, késésem egyfajta arrogancia, én pedig úgy vélem, hogy ez éppen az arrogancia ellentéte. Úgy érzem, nem vagyok ennek a nagy amerikai rohanásnak a része, tudják, hogy van ez, muszáj menned, muszáj gyorsan menned, pedig ennek nincs is értelme. A lényeg: felkészültnek kell lennem, amikor megyek valahová, hogy jól teljesítsek, legalábbis képességeim legjavát kell adnom. Rengeteg ember megjelenik pontosan, és nem csinál semmit, láttam ezt elégszer; ott ülnek, traccsolnak, és a társadalmi kapcsolataikról pletykálnak. Clark Gable azt mondta rólam: "Ha ott van, akkor ott van. Ott van teljes egészében! Azért van ott, hogy dolgozzon." A Life riportere erre a belső átalakulásra célozva olyasformán tette fel neki a kérdést: "Mivel >>kurblizza fel<< önmagát?"