Bővebb ismertető
Az évszázad botránya címmel jelent meg Gabriel García Márquez magyarul eddig sosem publikált kötete, amely a szerző 1950 és 1984 között keletkezett cikkeiből válogat. A páratlan újságírói örökségnek emléket állító kötetet Scholz László fordította. Bár Gabriel García Márquezt a legtöbben prózaíróként, Macondo, Aureliano Buendía ezredes vagy Santiago Nasar megalkotójaként ismerik, első igazi szerelme az újságírás volt, amelyet a ,,a világ legjobb mesterségének" tartott. A kötetben szereplő negyvennyolc írást Cristóbal Pera válogatta, aki annak idején kiadóként segédkezett García Márquez emlékiratainak megjelentetésénél. Olyan írásokat választott, amelyek a legjobban mutatják be a ,,történetmondó" García Márquezt. Az évszázad botránya a fiatal, ismeretlen újságíró első cikkeitől vezet el a nyolcvanas évek közepéig, amikor már érett, nemzetközileg elismert alkotó volt. A több mint három évtized írásai megmutatják, hogy a kolumbiai író publicisztikája alig különböztethető meg szépprózájától. A kötet sokféle műfajból válogat: van benne jegyzet, kommentár, riport, portré. A kötetben szereplő cikkekből kiderül, milyen nehéz megfelelő témát találni egy íráshoz, milyen érdekes sztorit lehet kanyarítani a soha célba nem érő levelekről, milyen az, amikor a pápa szabadságra megy, és milyen érzés, amikor az íróból érettségi tétel lesz. A kötet García Márquez egyik meghatározó riportjáról kapta címét, amely egy valódi true crime cikk a 20. századi olasz kriminalisztika egyik legrejtélyesebb ügyéről, egy fiatal nő, Wilma Montesi titokzatos haláláról.
Gabriel García Márquez művei
1928. március 6-án Aracatacában, Kolumbiában született. Szüleit alig ismerte, nagyszülei nevelték. García Márquez később így emlékezett gyermekkorára: "minden írásomat a nagyszüleimmel töltött idők emléke lengi be". 1940-től Bogotában tanult a jezsuitáknál.
Tanulmányai nem igazán kötötték le, a száraz paragrafusok helyett szívesebben olvasott verseket és Kafkát. 1945-ben Barranquillában lett újságíró az El Heraldonál, de első publikációi az El Espectadorban jelentek meg. 1959-ben a kubai forradalom győzelme után a Prensa Latina munkatársa lett. Az 1962-es Baljós óra című művével hazájában elismerést aratott, de a nemzetközi hírnév még váratott magára, egészen 1967 júniusáig, a Száz év magány megjelenéséig. Ez a mestermű - amit azóta számtalan nyelvre fordítottak le (magyarul 1971 óta olvasható, Székács Vera kitűnő fordításában), és több millió példányban adtak el -, halhatatlanná tette García Márquez nevét. A remekművek sora töretlenül folytatódott, ma már mindenütt, így Magyarországon is népes olvasótábor forgatja a mágikus realista író köteteit. Gabriel García Márquez 1982-ben kapott irodalmi Nobel-díjat. Önéletrajzi írásának első kötetét, Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel adta közre a Magvető, 2003-ban.
Díjai
Chianchiano-díj (1969), Legjobb Külföldi Regény díja - a Száz év magányért, Franciaországban (1970), Neustadt-díj (1971), Romulo Gallegos-díj (1971), Francia Becsületrend Lovagja (1981) Irodalmi Nobel-díj (1982)