Fenegyerekek

Grady Tripp professzor élete nem fenékig tejföl: egy közepes színvonalú főiskolán tanít kreatív írást közepes színvonalú diákoknak, a saját következő könyvén viszont hét éve és kétezer oldal óta dolgozik, de még nem látja a végét. Ráadásul övön aluli és felüli csapások sorozzák: a különc, meleg irodalmi ügynöke a városba érkezik egy transzvesztitával; a felesége elhagyja; a szeretője terhes lesz; a legtehetségesebb tanítványa az öngyilkossággal kacérkodik; meghal egy kutya, egy kígyó és szinte minden remény.

A Kavalier és Clay bámulatos kalandjai című Pulitzer-díjas alkotás szerzőjének regénye olyan, akár egy hallucinogén utazás, gyorsan pergő, színes jelenetek kavalkádja, amelyek közt éppúgy akad komikus, mint drámai, és épp a megfelelő arányban. A könyvből mozifilm készült Michael Douglas, Frances McDormand és Robert Downey Jr. főszereplésével.




A legendás regény, melyből Pokoli hétvége címmel film is készült megkerülhetetlen Chabon életművében. A kötet eredeti címe Wonder Boys, mely azokat a csodafiúkat, vagyis fenegyerekeket mutatja be, akik igazi írói reménységnek vagy éppen reménytelenségnek számítanak. Ők az irodalmi szakma éjfélkórtól, egyéb gondoktól, mániáktól kergetett, netán túláradó tehetségtől gyötört felkentjei.

Grady Tripp professzor is egy olyan regényíró, aki igazi csodagyereknek számított annak idején, így kaphatott remek katedrát a Pittsburghi egyetemen, nagy előlegeket a kiadójától, és újra és újra bizalmat Terry Crabtree-től, a szerkesztőjétől. Crabtree-vel való barátsága olyan szoros, mintha házasságban élne vele, bár nem tudni, hogy a viszony valódi érzelmekre épül, vagy éppen a szürreális csínytevések és kommunális tudatmódosítások adják a habarcsát.

Az ifjúság lelkiállapotában ragadt Grady tehát olyan szenvedéllyel végzi az önpusztítást, mint egyetemista korában, és nem veszi észre, hogy elszállt felette az idő, sőt a regénye felett is, melyre immár hét éve vár a kiadója és a szerkesztője, de csak nem akar elkészülni, hiába tart már a 2604. oldalnál. Az éppen a harmadik házassága lerombolásán tevékenykedő Grady akkor sem kapcsol, hogy ideje lenne felelősséget is társítani egyre gyűlő ősz hajszálaihoz, amikor kiderül, hogy a szeretője, Sara terhes. A felesége, Emily pedig elhagyta. Rendíthetetlen nyugalommal sodorja az újabb és újabb spanglikat, és találja ki az újabb és újabb hazugságokat, míg a végén már azt sem tudja, mi a valóság, mi a saját képzeletének a szüleménye.

Vajon lehetséges, hogy Crabtree csodaszép, sudár, magassarkúban tipegő partnere egy férfi? Kutyatámadás ellen vajon egy gyöngyháznyelű kis pisztoly a leghatásosabb? A Mr. Grossman elnevezés milyen rémisztő háziállat neve lehet? Elképzelhető, hogy egy tuba árnyékként kövesse az embert? Miért kell egy giccses női köntöst viselnie íráshoz Gradynek? Létezik az, hogy a több mint kétezer oldalas regény, mely az egész Wonder család életét bemutatja, egy igazi csodamű lesz? Vajon miért rajong annyira a női színészekért Jimmy Leer, a tehetséges írójelölt, és hogy kerül Marylin Monroe esküvői kabátkája a hátizsákjába? Elrabolhatják az embert a saját szülei? És végül hogyan válhat hajóvá az irodalom?

A szürreális jelenetek megállás nélkül sorjáznak az olvasó képzelethártyáján, miközben együtt tágul vagy zsugorodik tudatunk Grady Tripp professzoréval, akinek az élete, látszólag egy önmaga elől való menekülés, és sosem tudni, ki fog nyerni ebben az őrült hajszában. De hogy a végén képes lesz-e felnőni, vagy élesen kitisztítani a valóságot a marihuána ködéből, szinte már nem is lényeges a regényt olvasva. Hiszen Chabon stílusa fergetegesen szatirikus és megrázó, szívszaggatóan komikus, fantáziája féktelensége ezúttal is ezer mondatpetárdát és dialógus-tűzijátékot vet a tudatunk egén, és mi csak ámulva figyeljük a színes jelenetgazdagságot, a sziporkázó szöveget, és a sokszor képregényszerűen túlzó figurák esetlenségét és végtelen szerethetőségét. Míg a végére rájövünk, hogy nem kell wonder womannek, wonder mannek lennünk, elég, ha „csak” emberek vagyunk. Vagyis a legjobb, ha olyan emberek vagyunk, akik képesek önmaguk lenni. És ha ki tudunk végre lépni a saját létezésünk függönyei mögül.

Mások a könyvről

„Bölcs és borzasztóan vicces... Chabon nagyszerű tollú író – stílusa élénk, képzelete sziporkázó, jellemzései pontosak és kendőzetlenek.” – Chicago Tribune

„Chabon nagy nevettető, egyszersmind rádöbbenti az embert, hogy az állandóság puszta illúzió – egy pillanat alatt minden véresen komolyra fordulhat. Letehetetlen regény.”
– All Things Considered

„Elbűvölő történet, olyan ravasz, hogy az már szinte túlzás... Első osztályú szórakozás. Szatíra és komikum, amelybe mély gondolatok vegyülnek.”
– Los Angeles Times Book Review

Idézetek a könyvből

„És ha nem így volt, akkor lehetett volna.”

„Az olvasónak minden novella végén azt kell érezni, hogy egy felhő oszlott el a hold elől.”

„Én sem kevés időt áldoztam rá, hogy szellemességeket és vakmerő írópillantásokat gyakoroljak a tükör előtt.”

„Tapasztalt marihuána fogyasztóként hozzászoktam, hogy alaposabb inspekció után még a legrettenetesebb jelenségről is kiderül, hogy csak paranoiás fantáziám koholmánya.”

„Emily szerint a válás a gyenge jelleműek első, és a reménytelenül tehetetlenek utolsó menedéke.”

„Véleményem szerint minden írónak van egy ideális olvasója, és az én szerencsém úgy hozta, hogy az enyém le is akart feküdni velem.”

„Egy józan ember a partin magányos, mint egy újságíró, kérlelhetetlen, mint egy halottkém, keserű, mint egy mennyből letekintő angyal.”

„Olyan erős kihalt buszállomás-szag áradt belőle, hogy az embert csak attól elhagyta a szerencséje, ha mellette állt.”

„Némi vigaszt jelentett a gondolat, hogy a fiatal Hannah Greennel való kapcsolatom továbbra is csak lehetséges katasztrófa, és nem a szokásos beütött katasztrófa.”

„Egy filmsztárnak minden ruha kosztümnek érződik.”

„Ez aztán a nagy csomagtartó. Belefér egy tuba, három bőrönd, egy döglött kutya és egy öltönyzsák.”

„A meglepődési reflexemmel mostanában gond van.”

„Minden történet valaki balszerencséjének a története.”

„Kiderült, hogy számomra a házasság, mint életem sok más katasztrofális cselekedete, tulajdonképpen csak témagyűjtés egy esetleges jövőbeni írói válság esetére.”

„A gerincemben és az ujjbegyeimben a remény koffeinbizsergésével néztem ki a reggelbe.”

„Nekem mindig is nehezemre esett különbséget tenni a tagadás és a között, amit anno reménynek hívtak.”

„– Jézusom, Grady, mi történt a lábaddal? – Megvágtam magam borotválkozás közben.”

„Egy idő után nem tudod megkülönböztetni a kitalált és tényleges valóságot, összekevered magad a szereplőiddel.”

„Írhatok még tízezer oldalnyi csillámló prózát, akkor sem leszek más, mint egy vak Minótaurosz, ami sziklás talajon botladozik, egy sikertelen, elhízott csodagyerek, aki füvezik, és döglött kutyát hurcol a csomagtartójában.”

„A hitvesi elégedettség legfőbb gátja ez az örök szakadék a nők megalapozott, dicséretes pesszimizmusa és a férfiak állati optimizmusa között.”