William. R. Forstchen (New Jersey, Millburn, 1950. október 11. –) amerikai író, történész.
Bencés szerzeteseknél tanult, Lawrenceville-ben (New Jersey) a Rider főiskolán végzett. Az 1970-es évek végén Maine-be költözött, ahol középiskolában történelmet tanított 10 évig. Ez idő alatt publikálta első regényeit (Prophet trilógia, Into the Sea of Stars és The Gamester Wars). 1989-ben doktorált történelemből a Purdue egyetemen. Doktorátusi témája az amerikai polgárháború volt, címe: The 28th USCTs, Indiana's African-Americans go to War, 1863–1865. Ez a téma szolgált később alapjául egyik díjnyertes regényének, a We Look Like Men of War-nak.
Az egyetemen találkozott Sharon Vassar-ral, akivel 1992-ben összeházasodtak. Következő évben született lányuk, Meghan.
1993-ban a Montreat egyetemen (Észak-Karolina, Asheville mellett) társprofesszor lett. 1998-tól régészeti kutatásokban is részt vesz, Dzsingisz kán iránti érdeklődését követve előbb Oroszországban, majd Mongóliában. Utóbbit beutazva szerette meg a Mormota egy helyi rokonának roston sült formáját, valamint a Mongóliában aureg néven ismert Kumiszt. Az erjesztett kancatejet Mongólia nemzeti italának tartja. Szeret utazni, szerepjátékozni, búvárkodni, biciklizni ezenkívül érdeklik a történelmi kutatások. Szívesen hallgat klasszikus zenét. Szabadidejében jelenleg egy P-51 Mustang harci repülőgép helyreállításán dolgozik.
Mongólia iránti érdeklődése gyermekkorában kezdődött. 9 éves korában látott egy filmet, amely a 13. századi oroszországi mongol invázióról szólt. Később édesapjával rendszeresen látogatták a Természettudományi Múzeumot (New Yorkban) és tanult Roy Chapman Andrews 1920-as években történt expedíciójáról. (Eredetileg az emberiség eredetét kutatta, de helyette több dinoszaurusz csontvázat talált, amelyek az akkori világ számára ismeretlenek voltak, pl: Velociraptor) A Góbi sivatagról, ger-ről (Tradicionális mongol jurta, amely a környező országokban is elterjedt), lovaglásról ábrándozott, de ezek csak álmok maradtak egészen 1998-ig. Az eltelt több, mint 30 évben karriert épített, családot alapított. Kalandot csupán az évenkénti európai körútjai jelentettek, de csupán olyan kultúrát látott, amelyben már ismerős volt.
1998-ban találkozott Gus Grabscheid-del, akit méltán tudott volna benevezni a Readers's Digest magazin Legfelejthetetlenebb barátaim sorozatába. Sok halogatás és töprengés után, Gus rengeteg történetének hatására - amelyek valóságtartalmában egy ideig kételkedett -, csatlakozott hozzá egy expedícióra. Céljuk Közép-Oroszország volt, a Volga mentén végeztek ásatásokat az Arany Horda táborhelyeit keresve. Következő nyáron kötelezettségei miatt nem tudott Gus-sal tartani, aki előzetes kutatásokat végzett, de 2000 nyarán végül ő maga is kiutazott Mongóliába. Korábban éveket töltött az ország tanulmányozásával, majd, hogy személyesen is kijuthatott, hatalmas élményt jelentett számára. A mongol kultúra mélyen megérintette. Az ott töltött idő - az ételek, a tudat, hogy Dzsingisz kán leszármazottaival ülhet egy tábortűzhöz, a dalok, a táj - saját bevallása szerint, megváltoztatta az életét. Úgy döntött, hogy történészként bemutatja Mongólia történelmét, de eddig nem jelent meg ezzel kapcsolatos munkája. A legtöbb nyarat azóta is Mongóliában tölti.