Egy másodperccel később [eKönyv: epub, mobi]

nem érdemes elolvasni/megvenni, zsánerben vannak sokkal jobb művek. A cselekményindítás, a szituáció felvetése egyértelműen jó, de mára már bármelyik zombiapokalipszis sorozat így kezdődik, és – amúgy – ugyanígy folytatódik. Az író értékrendje egészen elképesztő, negatív értelemben. Miközben az „amerikai államrend” valamilyen lokális fentartásán dolgozó feddhetetlen tökéletes apa-férj-katona-professzor az első számú szereplő, ugyanez a karakter szemrebbenés nélkül kivégez 2 (3? nem emlékszem), közepesen súlyos hibát elkövető fiatalt a statáriumra hivatkozva, már a konfliktus legelején (spoiler: gyógyszert loptak, ami életmentő mások számára. Miután röviddel ezután amúgy is kifogynak az adott gyógyszerekből, ők is hamarosan meghalnak. A gyógyszertolvajok kivégzése semmit nem adott a helyzethez, a példastatuálásnak sem volt jelentősége, mert hamarosan sokkal nagyobb konfliktussal kellett szembenézniük, ill. röviddel később már lopni sem volt mit, stb). A városka első számú orvosa felér egy Mengelével, aki istent játszva eldönti ki haljon meg előbb, „szigorúan a racionalitás mentén” érvelve. És, miközben az amerikai demokráciát akarják valahogy a káosz uátnra átmenteni, minden, a közösséget érintő kritikus döntést kb 3 ember hoz meg. Egészen furcsa, hogy a szerző ezeket aszereplóket követendő példaként szerepelteti. Ezt nem tudom kifejteni, de azt gondolom, hogy egy valódi kisváros társadalma nem is így működne egy ilyen helyzetben. Az teljesen irreálisnak tűnik, hogy egy ilyen (akár reálisnak is vehető) infrastruktúrát megbénító támadás után gyakorlatilag egy évig semmi érdemleges, nagyobb léptékű helyreállítás nem kezdődik. Egy kutya gazdájaként egészen elképesztőnek tűnik, amit a házikedvencekkel képesek művelni a „pozitív” karakterek a „családjuk megmentése” érdekében – spoiler: nem tudják megmenteni a családtagjaikat sem. A dialógusok többnyire borzasztóan szájbarágósak, mint egy rossz zs-kategóriás akció DVD, és irreálisan részletes, átlagemberek által ilyen mélységben nem követett történelmi példákra hivatkoznak a leghétköznapibb (bár ebben a történetben a hétköznapiság új értelmet nyer) beszélgetések során is (iilyen stílusban. „emlékezzünk csak a polgárháborúban az Alamo védői pont ugyanígy”, vagy pl. „és Sztálingrádnál is előbb ezek, azután azok, de legvégül meg amazok nem kaptak ekkora de amakkora fejadagokat” – a főhős elvileg történész, de senki más nem az…) Az ilyen „ha áram nincs, semmi sincs” témában a Blackout sokkal jobb. Ennek (mmint az Egy mp-cel később-nek) az egyetlen egyedi felvetése a villlamosenergia-hálózatot és a finomelektronikát alkalmazó eszközöket bénító atomtámadás, a többi sima walking dead, a lúzerebb oldalról. Az infrastruktúra ilyen szintű helyreállíthatatlansága (mert „kisült midnen félvezető” vagy mi, marad a gőzgép…) nem tűnik reálisnak.