Bővebb ismertető
Popper Péter legendás előadásain egy gombostűt sem lehetett leejteni. Hatalmas műveltsége, karizmatikus előadásmódja, eredeti gondolkodása, fanyar, szarkasztikus humora felejthetetlenné tette ezeket az alkalmakat - nem csoda, hogy hosszú évtizedeken át zsúfolásig megtelt minden terem, ahol meg lehetett hallgatni a neves pszichológust. Ő pedig szívesen mesélt a lélek dolgairól, előadást még betegen is csak ritkán mondott le, mert amíg a színpadon vagy a katedrán ült, a fizikai kényelmetlenségekről és fájdalmakról is megfeledkezett.
Amikor az ország különböző pontjain kisebb közösségek előtt beszélt, őt kísérő felesége, Kati olykor kézikamerával rögzítette előadásait, s ezek a felvételek a családi archívumba kerültek. 2020-ban, Popper Péter halálának 10. évfordulóján gyermekei úgy határoztak, hogy emléke előtti tisztelgés gyanánt e zárt körben rögzített és még sohasem publikált anyagokat nyomtatott formában közkinccsé teszik. A könyvben ezek mellett helyet kaptak olyan, a Nyitott Akadémián tartott előadások is, melyek terjedelmi okok miatt nem fértek bele a 2010-ben megjelent nagy sikerű Lélekrágcsálók című gyűjteményes kötetbe.
A könyv lapjain megelevenedik valami a hajdani együttlétek hangulatából is, miközben Popper Péter az élet nagy témáiról - sorsról és végzetről, önismeretről, kapcsolatokról, érzésekről és értékekről - gondolkodik a maga összetéveszthetetlenül egyedi és izgalmas módján. Gyakran kételkedve, de örök kíváncsisággal és újra meg újra feltámadó reménnyel kutatja az élet rendjét és törvényét, olykor válaszokat, megoldásokat, máskor pedig csak némi gyógyírt és vigasztalást kínálva azoknak, akik vele tartanak ebben a szellemi kalandban.
Popper Péter (Budapest, 1933. november 19. – Budapest, 2010. április 16.)
Pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár.Évtizedekig hazánk egyik legnépszerűbb pszichológusa, könyveivel, előadásaival, tanácsaival az újságokban, a rádióadásokban, a televízióban segített az embereknek a mindennapok lelki gondjainak megoldásában, eligazodni a gyermeknevelésben.Kutatási területei a pszichoterápia, társadalmi beilleszkedési zavarok, valláspszichológia voltak.
1952-ben érettségizett a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, ahová 1944-től járt.Felsőfokú tanulmányait Budapesten folytatta az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és Moszkvában, a Lenin Intézetben.
Filozófia-logika-pszichológia szakos középiskolai tanári oklevelével a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán tudott elhelyezkedni oktatói állásban (1957–1958), majd a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusa lett (1958–1960). 1960-ban felvették az ELTE Jogi Karának Büntetőjogi Tanszékére aspiránsnak, majd 1963-tól a SOTE I. sz. Gyermekklinikáján tudományos munkatárs, majd tudományos főmunkatárs (1967–1980) beosztásba került.
1969-ben érte el a kandidátusi fokozatot, a pszichológia tudományok kandidátusává nyilvánították. 1980-ban kinevezték docensnek, 1984-ben egyetemi tanárnak. A SOTE orvospszichológiai oktatási csoportjának vezetésével bízták meg, ezt a feladatot 1980-tól 1992-ig látta el.1992–1994 között az izraeli Bar Ilan Egyetem vendégprofesszora volt, hazaérkezve 1994–1996 között Horn Gyula miniszterelnök személyes tanácsadója lett.1997-től a budapesti egyetemeken, főiskolákon (ELTE, MÚOSZ Újságíró iskola, Színház és Filmművészeti Főiskola, Rabbiképző), illetve a Szegedi Tudományegyetemen is tartott előadásokat, s konzultánsa volt a Láthatatlan Kollégiumnak.Több tudományos tisztséget töltött be, szerkesztette a Magyar Pszichológiai Szemle című szakfolyóiratot (1974–1990); az MTA Pszichológiai Bizottság és a TMB[3] pszichológiai szakbizottság tagja volt; a Népjóléti Minisztérium Klinikai Pszichológiai Kollégiumának elnöke (1986–1994). A Nemzetközi Alkalmazott Pszichológiai Társaság választmányi bizottságának tagja volt.
Szabadidejében mindig szívesen foglalkozott szépirodalommal, maga is írt színdarabokat, amelyek közül hármat be is mutattak a nyolcvanas években.
Hosszú betegség után, 2010. április 16-án elhunyt, 20-án a Budapesti Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra, zsidó rítus szerint, annak ellenére, hogy életének utolsó harmadában sok más vallással is behatóan megismerkedett-foglalkozott (különösen a buddhizmus általános élőlény-szeretete hatott rá erősen), s ezek elemeiből saját, egyéni, magán-használatú vallást gyúrt össze, amelyről számtalanszor nyilatkozott a Magyar rádióban. Zsidó hitét azonban sohasem tagadta meg.