Egy botrány természetrajza

Vegyünk egy karizmatikus és sikeres politikust, annak vonzó és fiatal titkárnőjét meg az angol parlament alsóházának liftjét. Ennyi persze még nem elég egy botrányhoz, de ha hozzátesszük, hogy a felvonóban szexuális aktus történt, már biztosak lehetünk benne, hogy a sajtó érdeklődése sem marad el.

Sophie-nak még a férje hűtlenségét sem sikerült feldolgoznia, amikor egy, a házasságukra sokkal fenyegetőbb veszéllyel kell szembenéznie: Jamest az egykori szeretője nemi erőszakkal vádolja. Az asszony kétségbeesetten próbálja megvédeni a családját, szilárd meggyőződése ugyanis, hogy a férfi ártatlan. Ezzel szemben Kate, a tapasztalt ügyész biztos az államtitkár bűnösségében, és mindent megtesz azért, hogy elítéljék a vádlottat. A bizonyítás azonban nem egyszerű, hiszen a tárgyalóteremben egy két ember közötti intim kapcsolat részleteit kell tisztázniuk, amelyre a feltételezett áldozat és az elkövető más-más módon emlékszik. Vajon melyikük hazudik, illetve mond igazat?

Sarah Vaughan regénye feszes ritmusú bírósági és megindító családi dráma az ítéletalkotás és igazságkeresés nehézségéről egy olyan helyzetben, amikor a szereplők motivációi a messzi múltba vesznek.

---

Sarah Vaughan: Egy botrány természetrajza

"Mondhatni tucat témát dolgozott fel regényében a szerző. Egy ismert és népszerű politikus szexuális botrányba keveredik munkahelyén fiatal és szép beosztottjával. Ha egy ehhez hasonló ügy kipattan természetesen mindenki elítéli, hiszen egy tisztes családapa és férj, aki ráadásul felelős beosztásban dolgozik nem vezethetik az ösztönei. Csakhogy ebben az esetben nehezebb túllépni a munkahelyi románcon, hiszen az alkalmi szerető nem állít mást, minthogy megerőszakolták, és az a bizonyos légyott akarata ellenére történt meg.

Első pillantásra olyan volt a könyv mintha A Férjem védelmében filmsorozat képkockái elevenedtek volna meg. A tökéletes háziasszony és anya kiáll férje mellett, legyen az számára bármilyen megalázó. Bíróság, tárgyalás, tolakodó média.

Ennél aztán sokkal több lesz a történetben, ugyanis a szereplők váltott szemszögéből elmesélve a jelent és a múltat a könyv felénél összefutnak a szálak, az olvasó meg nagy álmélkodva azt kérdezi: Ó, és most mi lesz?

A regény remek példa arra, hogy, a hatalom, és a megalománia milyen veszélyes kombináció, főleg ha az illető gátlástalan és kellően nárcisztikus is. James engem annyira dühített, hogy szinte fájt olvasni a róla szóló sorokat, annyira gyenge, jellemtelen ember.
A téma sajnos nagyon aktuális a mai világban. Ha hatalmad van, akkor bármit megtehetsz, bármit megvehetsz - hallgatást, karriert. Azt, hogy a saját önző és beteges vágyaid miatt mennyi emberen gázolsz át nem is számít.

A szerző zseniálisan oldotta meg a végszót, az elejétől a végéig izgalmas volt.

Értékelés:
5 basáskodó cseresznye az 5-ből!!!"

Forrás: Betűvető

---

A szex közben kimondott nem eltérő értelmezéseiből még kormányválság is lehet

"Legalábbis ez derül ki a Netflix új sorozatából, amely egy tárgyalóteremben igyekszik egyértelműen meghúzni a beleegyezésen alapuló szex és a nemi erőszak közti határvonalat. Az Egy botrány anatómiája emellett a brit elit disznóságait kiváltságos mivoltuk mögé rejtő képviselőiről is szól, ráadásul remek színészekkel tolmácsolja az égető témák kifejtését, érthetetlen hibái miatt viszont sajnos a középszerbe csúszik.

Sarah Vaughan 2018-ban adta ki a magyarul is megjelent Egy botrány természetrajza című politikai-pszichológiai thrillert – alig egy évvel azután, hogy a Harvey Weinstein-féle dominóhatás szinte azonnal elérte a brit parlamentet is, és sorra derültek ki a Westminster-palota falai közt lezajló incidensek. Két évvel később a Netflix bejelentette, hogy sorozatot készít a szexuális zaklatással vádolt belügyminiszter történetéből. A mozgóképre írást egy igazi nagyágyúra bízták: David E. Kelley olyan sorozatok showrunnereként tevékenykedett, mint az Ally McBeal, a Mr. Mercedes vagy a Hatalmas kis hazugságok. Szerzőtársa, Melissa James Gibson többek közt olyan sorozatok számára írt epizódokat, mint a Kártyavár vagy a The Americans. A közreműködők terén tehát minden adott volt, hogy kiemelkedő sorozat szülessen, amely ráadásul a Metoo-hullámot lovagolja meg egy nemi erőszak-ügy sebészi igényességgel történő szétboncolásával.

Whitehouse-ék családja maga a brit álom: két prominens család okos, ambiciózus és vonzó sarja talál egymásra az egyetemen, csodaszép házban élnek csodaszép gyerekeikkel, a férj ráadásul belügyminiszterként a miniszterelnök első embere, legjobb barátja. A tökéletes idillt alapjaiban rengeti meg, hogy az egyik bulvárlap megszellőzteti Whitehouse viszonyát egyik stábtagjával. Elsőre úgy fest, hogy a köztiszteletben álló családapa és politikus elég hitelesen szánja-bánja bűneit, és bukás nélkül úszhatja meg a botrányt, ám aztán robban be az a találat, amelyből már nem lehet csak úgy felállni: szeretője azt állítja, legutolsó együttlétük csak a férfi szerint volt szenvedélyes szex a liftben, a nő szerint nemi erőszak volt.

A sorozat erre a kérdésre, illetve az erre adott válaszokra van kihegyezve egy tárgyalótermi díszlettel megspékelve, bár ahhoz képest csupán néhány jelenet játszódik a bíróságon, igaz, azok a legerősebb részei a sztorinak. Legalább ekkora fókusz kerül ugyanis a múltbéli visszaemlékezésekre, a feleség drámájára és az ügyésznő harcára a férfi ellen, akit mindenképpen rács mögött akar látni.

Az Egy botrány anatómiája kiválóan beleillik azoknak a történeteknek a sorába, amelyekre Kelley az utolsó időben rákapott: gazdag, privilegizált, kívülről tökéletes családok csontvázai a szekrényben, amelyeket kivétel nélkül a megnyerő, a külvilág felé tökéletes úriember képét mutató családfők töltöttek meg erőszakos cselekedeteikkel. Ezúttal sokkal nagyobb fókusz kerül az elkövetőre, mi több, a sorozat nem állítja be már az első pillanatban szadista erőszaktevőnek Whitehouse-t, még szimpátiát is megpróbál kicsalni a nézőből. Ebben nagyban segít Rupert Friend, akinek sokkal nagyobb figyelem is kijárhatna manapság, ő az egyébként is erős színészgárda egyik legbiztosabb pontja. Gyanúsítottként egyszerre manipulál és szenved saját tetteinek következményétől, ráadásul még azt a nem túl gyakran reprezentált, lehetséges szemszöget is bemutatja, amikor egy vádlott nem azért nem vallja magát erőszaktevőnek, mert megúszná a büntetést, hanem egyszerűen azért, mert máshol húzta meg a határt, és valóban nem tudatosítja, mit tett."

Forrás: 24.hu